Már nem is tudom, hány foga van, de legalább 9-10! Ha épp jön egy foga, azt onnan tudhatjuk, hogy folyik a nyála. Semmi fájdalomra utaló jel. Mit nekünk borostyánlánc! A fogmosást azért komolyan kell vennünk, mert a kisasszony, anyukájához hasonlóan, csokirajongó.
A csokin kívül hobbija a divat,
a kreatív zenei megoldások (itt dobolás),
A hordozóeszköz-próbálgatás, és az utazás! 
A járás már nem téma. Kedvenc foglalatosság, a szaladással fűszerezve. És csuda-óvatosan. "Ésszel csinálja"- ahogy a nagyi megfogalmazta.
Szókincse is egyre bővül, persze azért még sok teret ad a képzeletnek.
Mama helyett már "Aja" vagyok, ő baba, de "baba" a bácsi is, a legtöbb szó ugyanis a kezdeti szótag ismétlése. A nagyi "nana".
Első szava azt hiszem, ez volt: "Gyee", vagyis gyere, ezt hívásra használja, de nem csak a szó konvencionális értelmében, hanem kiterjesztve, azaz olyan dolgokra is, amiknek örül, amikről szeretné, hogy bekövetkezzenek. Mondjuk a "cici"-nek is mondja, amit persze már nevén nevez, és olyan kedvességgel...Az ember a legjobb (kebel)barátját...
Apa eleinte "aba" volt, de pár napja osztozunk az "aja"-megszólításon.
És mond még sokmindent, egyszer-egyszer, mikor úgy jön ki (Sziliék Godot-kutyája "Gogo" volt pl., Boldizsár pedig "Bobo").
A hangutánzó szavak a nagy kedvencei, a béka, a kutyus, a halacska, az autó mind érdekes hangon szólal meg. És van még "durr-durr" meg "dirr-dirr", amely szavak ilyen kedvességgel nem reprodukálhatók.
A menőmanós kommunikációval továbbra is igen sok árnyalatot kifejez, válaszol kérdésekre, hogy mit szeretne és mit nem. Ma reggel például kendőbe kötöttem, és megkérdeztem egy idő után, hogy le akar-e már jönni. Közölte, hogy még nem, majd később szólt, hogy de most már bizony kiszállna. Mindezt szavak nélkül. Nagyon jól megértjük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése