Igenscak felpörgött az életünk mostanság, nekem pedig meg kell tanulnom időt szakítani, hogy a napi rutin mellett leüljek és megörökítsem ezeket a drága pillanatokat.
Sokat hánytuk-vetettük a dolgot, míg végül arra jutottunk, nem megy Csenge bölcsibe. Mert vagány, önálló, talpraesett kiscsaj, és megállná a helyét, ha arra kerülne a sor. De nem gondolom, hogy egy 2 évesnek másik 14 darab 1-2 évessel van a helye, ahol 1-2 gondozónő van velük. Hiába volt szimpatikus anno a bölcsi, most, hogy élesben kellett mérlegelni a dolgot, már nem csak a profi csoportszobákat és a szép játékokat meg a cuki kisvécéket láttam, hanem a katonás gondozónőt, akit megnyertünk, aki nem helyeselte az ötletemet, miszerint Csengét csak délig adnám be a bölcsibe, legalábbis egyenlőre. "Sokkal rosszabb lesz neki, ha egy darabig csak délig van, aztán egyszercsak váltás, mintha egyből az egész napot szokná meg" (-Na persze, e legjobb lenne talán egyből kaszárnyába rakni a gyerekanyagot, mikor megszületnek, akkor tuti könnyen megszoknának bármit).
Szóval nem ment bölcsibe.
Viszont valamiból meg kell élni ebben a 3., gyes-es évben, ezért elkezdtem angolt tanítani, anyukáknak, aki kisgyerekeiket is hozzák az órára. Így három délelőtt van oktatás. Ezek után ráadásul még egy tanítványom akadt, egy gimnazista, akit délután tanítunk- és ez Csengének izgalmas program, mert ilyenkor a tanítványom anyukája vigyáz rá, és nagyon jó kis játszószobájuk van. Délelőttönként pedig nana, apa vagy Márti játszik a leánykámmal jó esetben. Mert azért az, ha velünk van az órán, fárasztó neki, ezért igyekszünk máshogy megoldani ezeket a délelőttöket.
Ezen kívül ott van még a hordozásoktatás, ami szintén erőforrásokat igényel: tanítás, hospitálás, továbbképzések... Van, amikor velem van Csenge, és van, amikor nana vagy apa vigyáz rá. Fél napot jól elvan nélkülem, de a holnap kemény kihívás lesz: egész napra elmegyek. És a cicit még mindig itthon kellene hagynom...
Elmondtam neki, hogy már két éves, nagy, így mostantól már nem cicizünk csak itthon vagy a barátainknál. De pl. vonaton már nem. Szépen meg is értette és elfogadta ezt. És nem mulaszt el egyetlen vonatozást sem, hogy ezt jó hangosan, szépen artikulálva kifejtse a vonat (vagy a busz) teljes közönsége hallatára: "Máj nagy vagy, nem cicizünk csak otthon. Mikoj kicsi voltál, ciciztél a vonaton, de máj nem cicizel csak otthon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése