Reggel

 -Anya, hol van a héj nélküli tökmagom?- Mikor ez a felkiáltás elhangzott egy éjjel, már gyanakodnom kellett volna, hogy izgalmas reggel elé nézünk.
Fél 6 körül kiosontam pisilni.
-Anya, hol vagy? Elmentél? - kiabál a gyermek.
-Itt vagyok, csak pisilek! - sietek vissza, hátha még van esély a visszaalvásra. Nincsenek illúzióim: előző este fél 7-kor elaludt (ugyanis a délutáni alvás kimaradt), és bejöhetett volna egy bűvös 12-es, de 11 óra után is kipihenten ébredhet, pont ez a megébredés most rosszkor jött.

-Anya, képzeld el, amíg pisiltél, berepült a szobába egy kisbagoly és iderepült a kezembe! Anya és képzeld el, csináltam szárnyat a kistesómnak, és röpködött a kisbagollyal a szobában. Anya, a kistesóm meg nekem csinált szárnyat és és is röpködtem velük! Anya, nézd csak, itt van a kisbagoly a kezemben, nézd, milyen aranyos! - Nos,  ekkora izgalmak után nem számítottam már nagy alvásra, de reménykedtem legalább némi kis lopott szusszantásban a szoba sötétjében. Csenge be is fészkelődőtt mellém, és csak fészkelődött, fészkelődött, bár érezhetően igyekezett aludni. És közben meg- megszólalt, megint mesélt egy kicsit a kisbagollyal-repülésről. Néha becsúszott egy-egy hosszabb csend is, de elalvás már nem. Nem értettem, hogy-hogy nem akar felkelni, milyen jól elvan így hozzám bújva. Aztán egyszer csak megszólal:
-Anya, éhes vagyok!
-Jól van, menjünk reggelizni. Már úgyis reggel van - ekkorra már úgy számoltam, lehet vagy fél hét, - igaz, hogy még sötét van, de ilyenkor télen később kel a napocska. Kapcsolom  a lámpát, csukd be a szemed.
-Anya, már reggel van?!
-Igen, reggel. Mindjárt felkel a napocska is, majd látjuk, ahogy egyre világosabb lesz.
-Anya, nem is vagyok éhes, csak vicceltem - mondja hamiskásan vigyorogva. És ekkor leesett: az egész hosszú ágyban mesélés, aludni próbálás amiatt volt, mert azt hitte, még éjjel van és aludni kell. De nem bírta már tovább, ezért a tuti módszerhez folyamodott (mert hát ki az a zord anya, aki éheztetné a gyerekét?).
-Csengém, azért mondtad, hogy éhes vagy, hogy keljünk fel? Kamuztál?
-Igen, kamuztam!- mondja vigyorogva és jót nevetünk.

Röviden eltöprengek, hogy rossz anya vagyok-e, ha ezért a kamuért nem mondom, hogy enyje-benyje, hanem csak kacagok a gyermekemmel.