És különben is: a végén leginkább már csak a megehetős dolgoknak örült Csenge.
Vettem hát neki egy bolti adventi naptárat. A legjobb fajta csokisat, amit leltem.
És december elsején reggel már ott figyelt a naptár- ahogy az adventi angyal kikészítette.
Csenge ébredés után szaladt is, lelkesen benyelte a csokikát, majd rám nézett aggódva:
-Anya, az igazi adventi naptárunkat mikor rakjuk ki?
Paff.
Nem megúszható a dolog, rá kellett jönnöm, pedig azt hittem, nem is fontos, nem is emlékszik. Meg különben is, elmeséltem, hogy most az angyal megírta, hogy csokis naptár lesz, mert ez Csenge kedvence.
De nem eszik olyan forrón a kását.
Így lett az idén kát adventi naptárunk, egy csokis, meg az "igazi". És nem kellett volna kicsinyhitűnek lennem, mert az angyalkának végül meg sem kottyant minden zsákot telepakolni meglepetésekkel, és ezek igen nagy örömet szereztek a leányzónak. A csokis naptárról pedig több napon meg is feledkeztünk, így valamikor karácsony után tömbösítve ette meg a kimaradt csokikat.
Tudom, hogy más sokkal profibb, kreatívabb adventi naptárakat barkácsol, de én erre anno nagyon büszke voltam, mikor az én kézügyességemhez szabottan mégis egy jót hoztam össze. De ennyire jót, hogy ez a kislánykámnak így tetszik, ilyen fontos, hogy ez már nekünk hagyomány...
Ez olyan léleksimogató volt, hogy százszorosan megtérült a belefektetett energia.
Csudaszép adventi koszorút is készítettünk- azért tudtam mit összeszedni a kreatív hobbiboltban, sok, megérős pénzt ott hagyva. Sorban gyújtottuk meg a gyertyákat- olyan késztelet vettem, amiben 4, különböző hosszúságú gyertya van, nagyon praktikusan. Csakhogy az utolsót, a legkisebb, aranyos kis gyertyácskát nem lehetett ám meggyújtani...
Készültünk a bécsi adventi vásárba is, ahova végül nem jutottunk el. Eljutottunk viszont a Bazilikához, advent első vasárnapján. A díszek és a vásár csudaszép volt, a Bazilikában pedig épp kifogtunk egy "kórushangversenyt", ahol különböző országok kórusai énekeltek adventi dalokat. gyönyörű volt, mennyei, igazi karácsonyi ráhangoló.
A karácsony szintén nagyszerű volt, az utolsó karácsonyunk Gödön- addigra már megszületett a döntés, hogy költözünk, elköltözünk.
A kis cserepes karácsonyfánkat feldíszítettük már pár nappal karácsony előtt, hogy tovább gyönyörködhessünk benne. Toncsi fényfüzérekkel is kidekorálta a nappalinkat.
24-én délelőtt apával ünnepelt Csenge, Újpalotára is ellátogattak. Megkapta apától a két vágyott hörcsögöt, akik az Aranyka és Ezüstke nevet kapták. Tihanyi nanáéktól pedig Java építőjátékot kapott- gyerekkorom nagy kedvencét, remélem, Csenge is beleszeret idővel.
Szenteste aztán mi magunk is ünnepeltünk, bizony oda jutottam, hogy hajlandó voltam Barbit hozatni az angyalkajézuskával a leányzónak, oly nagy volt a vágyakozás (2 nap intenzív babázás után aztán nagyrészt a dobozában pihen a Barbi). Amire nem voltam hajlandó, hogy "monszterháj" barbit vegyek, ami csúnyán kiverte nálam a biztosítékot, hogy ilyen létezik: az ovibn ismerkedett meg Csenge a teremtménnyel, és ezek bizony vámpírbabák és hasonlók. "A farkaslány az állatok vérét szívja"- tudhattam meg a gyerekemtől, de aztán finomított, hogy "anya, azért a farkaslány nem öli meg az állatokat, az az állatoknak nem fáj, ugye?!"- Nem kicsit akadtam ki, hogy ilyet beengednek az oviba (pedig anno azt mondta az óvó néni nekem, hogy vámpírbarbit hazaküldték, akinek folyt a vér a szájából. Csak gondolom, a fizetős szülői lobbi azóta győzött).
Bementünk aztán nanáékhoz is karácsonyozni, ahol a immár hagyományosnak mondhatóan daloltunk egyet a waldorfos füzetből, mindannyiunk nagy gyönyörűségére.
Csenge leginkább hallgatott áhítattal. De aztán jött a Kirje, kirje, amihez Sári egy nagyszerű furulyás kíséretet is hozzáadott. Szépséges volt. És akkor Csenge közölte, hogy ő ezt ismeri, az "a kis Jézus aranyalma"-résztől tanulták, és hogy "Márti" (a képzeletbeli) ezt szeretné elénekelni furulyakísérettel. meg is történt, könnyek a szemekben.
Ilyen volt a mi karácsonyunk 2013-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése