-Anya, ha kész lesz a varázsporom, akkor majd azt csinálom, hogy apával újra szeressétek egymást, együtt lakjunk, legyen egy kistesóm, és csak te járjál dolgozni, apa ne.
Kezdeti sokkos állapotom után a következővel tudom magyarázni ezt a kívánságot, ami mindenkinek a boldogságát hivatott elérni: Tamás szokott olyanokat mondani - Csengének is -, hogy dolgozni rossz, de kell, hogy nem szereti a munkáját, stb.
Én viszont egyrészt nem is úgy érzek a munkámmal kapcsolatban, mint ő, másrészt tudatosan törekszem arra, hogy ne ebben nőjön fel a gyerekünk, hogy a munka egy kikerülhetetlen rossz. Elmondtam neki, hogy bár van olyan, amit szívesebben csinálnék, ha nem kellene a pénz-faktort számításba venni, de alapjában véve szeretem a munkámat, mert többnyire érdekes, lehet benne sok izgalmasat találni, emberekkel tudok foglalkozni, amit nagyon szeretek, és bár időnként unalmas és vannak nemszeretem feladatok, de ebből kevesebb, mint a jóból. Új dolgokat pedig tudok közben tanulni, ami nekem nagyon fontos.
Azt is elmondtam Csengének, hogy ha nem szeretném a munkámat, ha nem találnék benne örömet, akkor keresnék másikat.
Szóval azt gondolom, hogy Csenge a fenti kívánságával mindenkinek jót akar: magának a kistesót és hogy együtt legyünk, az apjának, hogy ne kelljen dolgoznia, mert nem szeret. Én meg menjek dolgozni, mert szeretek.
Na de sokkolt azért mással is a leányzó.
Egy apás nap végén így fogadott Tamás:
-Hogy neveled te ezt a gyereket?
-???
-Csenge ma kifejtette: "Apa, én arra hajtok, hogy olyan férjem legyen, hogy nekem ne kelljen dolgozni járnom"
Namármost ez megint nem pontosan az az irány, amerre terelgetném ezt a gyermeket, de persze rajta áll, hogy a példámat látva, gondolataimat hallgatva másképp döntsön.
Azért nem tudok nem arra gondolni- és ezt beszélgetésünk meg is erősítette-, hogy a nem-dolgozni-járás alternatívája az, hogy otthon játsszon a gyerekeivel egész nap vidáman. Mert ő most erre vágyik és anyuka korában sem lesz ennél nagyobb öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése