Legyen kerek

Időnként mesélek a gyerekkoromról, sztorizok. Öregszem- ez is azt mutatja. Kíváncsi vagyok, észre fogom-e venni, mikor újra és újra mesélem ugyanazokat a történeteket, a hallgatók pedig szemüket az égre emelve dőlnek hátra: "Na megint a 93-as számú lemez következik!".
Egyelőre azonban nem fenyeget ez a veszély. Csenge örömmel fogadja, ha mesélek.
Van, amikor nagy lendülettel, beleéléssel, részletesen ecsetelek egy történetet. Máskor viszont fáradt és/vagy lusta vagyok, a felidézett epizódnak ilyenkor se füle, se farka, élvezeti értéke messze nem éri el a kívánt szintet.
Így történhetett, hogy a lányom pár hete elém áll, és a levegőbe rajzolva, gondos gesztusokkal kísérve így szólt:

-Anya, mesélj a gyerekkorodról! De ne kockát (Le is rajzolja az említett formát a levegőbe)!- Így menjen a történet (egy csíkot húz), egyenesen! Legyen kerek! (És rajzol egy kört is).

Ebben minden benne volt, amit az iskolában tanultam a történetmesélésről.