Ami közös a két tornás évben, hogy fél 4-kor van az edzés, ami rendkívül korai (nekem főleg). Ezért is, és azért is, mert a leányzó már egy ideje lobbizik azért, hogy egyedül buszozhasson suliba (ami nem igazán megoldható, mert a reggeli busz nekünk nem megfelelő időpontban megy Budajenőről Pátyra), úgy döntöttem, adunk egy esélyt annak, hogy RG-re viszont egyedül menjen heti 2x, busszal.
Ez alapos előkészítést igényelt, és azt hiszem, nekem nagyobb bátoságpróba ez, mint Mirának.
Először én is buszoztam vele, de külön szálltunk fel és kértünk jegyet. A buszsofőr bácsinak nagyon tetszett Mira udvariassága, kellemes utazást kívánt neki, váltottak is néhány szót, megbeszélték, hogy csütörtökön is a bácsi lesz, én meg éreztem, hogy jókezekben van a lányom.
Csütörtökön aztán már csak autóvall követtem a busz, azután már csak telkiben vártam Mirát.
Végül vettem neki egy telefont, ami ezeken a napokon nála van és felhív, ha odaért az öltözőbe (ha nem felejti el). Egyébként nem szeret telefonálni, hívásaink kb. fél percesek és azon túlmenően, hogy mikor megkapta a telefont, felhívta apát, nanát és mamit, egyáltalán nem hív vele senkit. És ez szerintem így van jól.
Kapott egy egészen különleges baglyos órát is, amit figyel az rg-s napokon, hogy tudja mikor kell a buszmegállóhoz indulnia. Mindig elég korán kiér, több, mint 10 percet várakozik. Mikor azonban mondtam neki, hogy ráér később kiindulni, közölte, hogy ő a buszmegállózást nagyon szereti, mert beszélget az emberekkel.
Tényleg nagyon szeret beszélgetni idegenekkel, főleg felnőttekkel, kérdezgeti őket, aki jófej és nyitott, szívesen elbeszélget vele.
A titokba is beavatott:
"Úgy kezdek, hogy <
Az rg előtt megint van egy félórája (mert ezt a buszt sem hozzánk igazították), de ezt is szereti, nyugodtan, énekelgetve elkészül az öltözőben, beszélget az edzőkkel és segít kiteríteni a tornaszőnyeget, csupa kiváltságos helyzet.
Egyre nagyobb Mira, és nagyon jófej kis-nagylány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése