Elvesztette Zorka barátnőjét, többször, többen bántották, ő pedig érzékenyen reagált, nagyon megviselték ezek.
Én folyamatosan hol szülőkkel, hol tanárokkal, időnként gyerekekkel beszéltem.
Év végére oda jutott, hogy szeretne másik iskolába menni, kábé bárhova.
Persze nehéz volt az is, hogy miután Szabolcs a 2. év végén lelépett, Anna néni kezei között a "laissez faire"-nek köszönhetően a Legyek ura szellemisége köszöntött be az osztályba (na ezek miatt van a Waldorfnak rossz híre szerintem).
Bár a közösségben létezés továbbra is borzasztó volt Mirának, Bea néni stabilan és biztonságosan megtartotta az osztályt, kreatív és hatékony módszerekkel behozta a lemaradásukat számolásból és olvasásból is.
Hihetetlen öröm volt látni, hogy ilyen klassz tanítót kaptunk, aki csoportbontásban matekoztatja a gyerekeket, aki huszonegyezik meg sudokuzik velük és útlevelet oszt azoknak, akik 12-esig felmondják a szorzótáblát.
Aki kötelező olvasmányként a Tündér Lalá-t hozta, ami azóta is nagy kedvenc.
A nyár azonban- bár fergetegesen klassz volt- úgy telt, hogy nem is akart Mira az iskolára gondolni, főleg nem az osztályra, és ez bizony engem is nagyon elkeserített. Adjunk ennek az évnek még egy esélyt, hátha Bea gatyába rázza az osztályt, aztán meglátjuk- ebben maradtunk.
Most az első hét péntekén vagyunk, nem tudom még, ma hogy jön haza.
De eddig azt tapasztaltam, hogy bár van még piszkálódás, Mira megerősödött és a "rigalánc-vídia" elvét alkalmazva egyre jobban veszi a bántásokat. Abban bízom, hogy ezek így okafogyottá válnak- hiszen nem okoznak fájdalmat- és hátha ki is kopnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése