10 éves

Mira 10 éves lett.
10 éves!!!

Nagy lett, bölcs és erős...
Csodálatos!

Ez a tízes forduló túllépés is a nagy krízisen, amiről korábban már írtam, a szekálások leáldozóban, már nem érdekes célpont Mira, ha rosszul is esik neki, nem mutatja, fittyet hány a bántásokra. Ez fontos, de nem is ez a lényeg.
Ma reggel- már jópár napja elmúlt a szülinap, de fontos és idetartozik megtanítottam neki az "Ami nem öl meg, az megerősít" mondatot. Kielemeztük persze, hogy ez mikor igaz. (Megkapta a "Kivéve a medvét. A medve, az megöl.-poént is.)

 Ez az idézet pedig arról jutott eszembe, hogy eszembe jutott, milyen fantasztikusan énekelt Mira pénteken a hónap-ünnepen.
A negyedik osztályban az északi mitológiában mélyedtek el, ehhez kapcsolódó dalokat is tanultak és ilyeneket adtak elő az ünnepen is. Sokan hangszerrel, mások a hangjukkal. Mira énekelt és ez ez először nem volt nagy szám az osztályban, az énektanár előtt sem. De aztán Mira úgy döntött, hogy bátor lesz, olyan Brené Brown-osan (nem volt ez kimondott folyamat, fogalmam sincs, mi történt benne, tudatos volt-e vagy csak csinálta, ami igazán jött). Úgy énekelt, mint aki egyszer él, mint aki sose hal meg, csak énekelt, mindent

beleadva és mindenről megfeledkezve, a pillanatba és az örökkévalóságba merülve, hangosan és erőteljesen. Itthon és az iskolában is. És mikor az iskolában a próbákon néhányan beszóltak neki, az énektanár és Bea néni leintették a támadókat és megdícsérték Mirát: Hagyjátok, róla kéne példát vennetek! ő viszo a hátán az egész előadást!
Mira boldogan és büszkén jött haza, megerősödve.
Az előadáson pedig én is hallhattam, milyen nagyszerűen énekel, milyen bátran és csodálatos hangon.

A 10. szülinapot pedig úgy ünnepeltük, hogy munka- és iskolaszüneti napot tartottunk. Elmentünk a Szépművészeti Múzeumba, hiszen Mira annyira szereti a múzeumokat, a festészetet, ami számomra felfoghatatlan. Engem ez sose érdekelt, vele fedeztem fel, milyen érdekes is lassan, elmélyülten végigsétálni egy múzeumon- vagy annak csak egy részén... Számomra ez egy csoda, hogy 20 percig ül egy kép előtt és csak nézi, nézi, mert szép...

Aztán a KFC-ben ebédeltünk- ez a kedvenc, végül pedig még egyet moziztunk is hirtelen felindulásból csütörtökön (Így neveld a sárkányodat 3, a Pink moziban, ahol kanapékon elterülve filmezhetünk). Teljes dekadens élvezet volt a nap.
A péntek aztán itthon maradós volt, az új festős cuccaival töltötte őket Mira.
Merthogy a festés nagyon fontos számára- és bizony nem vagyok egyedül abban, hogy úgy gondolom, igen jól megy neki a dolog.

Emlékezetes lesz ez a klassz két nap, azt gondolom.
Annak is örültem, hogy Bea, az ofő támogatta az elképzelést, hogy szülinapászati célból lógunk a suliból! :)

A szülinap előtti hétvégén elmentünk a Szentendrei Skanzenbe- Mirának ugyanis nagyon fontos a múlt, szeret mindent, ami régi. Ott is nagyszerű, lassú, elmélyedős napot töltöttünk. Csodálatos élmény nekem mindig az, mikor egy ilyen élményben megáll az idő, nem is a tematika miatt, hanem amiatt a pillanat miatt, ami minket megragad, amit mi megragadunk. A Skanzenben a temető volt a kedvenc: a sírfeliratokon kis versben volt összefoglalva az elhunyt élete. elméláztunk, milyen klassz lenne, ha ez még mindig így lenne, mennyivel jobban meg lehetne emlékezni ismert és ismeretlen halottakról... Mira másik kedvence pedig a patak volt, az enyém pedig a patakparti mohás pad, amin ücsörögtem, míg ő kalandozott egyet a köveken ugrándozva.
Nancsival hármasban is ünnepeltünk, illetve volt Nana-Mira nap, Csodák Palotája és Nők Lapja olvasás és játszás kifulladásig.
Végül pedig zsúr is volt, tisztességes, nagy buli, ahogy szoktuk.
A tanév elején, emlékszem, milyen elkeserítő volt, mikor Mira azt mondta, ő nem is akar szülinapi zsúrt, illetve egyedül csak Vimalát fogja meghívni, mert egy barátja sincs a suliban. Borzasztó volt.
Mostanra pedig- bár igazi nagy barátnő nem alakult az osztályban (az igazi nagy barátnő Vimi), de igazi bulit csaptunk, kihasználva a lehetőségeket (ahány éves, annyi vendég). Leginkább fiúkat hívott meg, ugyanis kifejtette, hogy sokkal jobban kedveli a fiúkat, mint a lányokat ("a lányok mást se csinálnak, mint kibeszélik egymást")- ami elég pörgős és intenzív bulit eredményezett, de Mira azt mondta a végén, hogy ez volt a legjobb zsúrja. Apát is elhívtuk (mert "apát szeretik a srácok, jól kijön velük"- büszkeség)
Képek a szülinapi buliról itt.

Szóval 10 éves, nagylány.
Közben húsvét lett és azt mondta, ne égessem őt meg magam a nyuszi-sztorival, tudja, hogy én rejtem el a kertben az ajándékokat: "Anya! 10 éves vagyok! Ne viccelj már!"
Úgy döntöttünk, azért a Mikulásban meg az adventi és karácsonyi angyalban hiszünk továbbra is, mindketten.