Koronavírus

Azt mondtam Mirának, jól figyeljen, jegyezze meg, mi történik, mert az én életemben, sőt Nana és Mami életében sem volt még ilyen.
És nagyon reméljük, nem is lesz. Bár tartok tőle, hogy ha nem halljuk meg ennek a mostani világjárványnak az üzenetét, a mi életünkben nem ez lesz az egyetlen. De hátha... az örök optimizmusom...

Amire régóta vágyott Mira, most kipróbálhatjuk az otthonoktatást. Persze nem egészen így képzeltük...Hétfőtől bezártak az iskolák, a házit emailben küldi Bea.
Nincs kijárási tilalom, de igyekszünk nem érintkezni senkivel.
Online tartom az angolóráimat.
Pár napja még... a hétvégén Mira és Nana Budapestre ment egy ékszerkészítő workshopra.
Pár napja még... lefoglaltam magunknak egy szuper meglepi ajándékot Mira szülinapjára. Aztán lemondtam.
Nana itt van nálunk, nem tudjuk, visszamehet-e Németországba. Ha most elmegy, hónapokig nem fogunk találkozni.
Pár napja még azzal viccelődtünk, hogy elutazunk a francia riviérára, mert olcsó.
Már tudjuk, hogy Franciaországban is igen nagy a gáz. Azt is tudjuk, hogy itt még csak most fog igazán bedurranni. A hivatalos adatok szerint kb. 50 fertőzött van, de tudjuk, hogy csak azért, mert nem tesztelnek, és mert nem mondják meg a valóságot. Olyasmi a kommunikáció, mint Csernobil idején.
Pár napja még megígértem Mirának, hogy megtartjuk a szülinapi buliját, nem láttam indokoltnak, hogy ne tegyük. Megértette, mikor aztán elmagyaráztam neki, hogy nem lehet.

Egyrészt van bennünk egy kalandvágy, Mira is azt mondja, hogy milyen klassz, hogy történik valami izgalmas az életében, ez egy igazán komoly esemény végre, erről majd mesélhet az unokáinak.
De azért közben görcsben van a gyomrom, mert nem tudom, hogy lesz, vigyázni kell magamra különösen. Mi fér még bele, mi az, ami végképp nem?

Még csak az elején járunk, de már most nyomaszt a bezártság. Pedig mi itt ki tudunk menni sétálni az erdőbe... Hétfőn még beléptem Adriennék lakásába séta előtt, még beültem a kocsijába. Jövő hétfőn már nem fogok.

Van, aki fittyet hány az egészre. És van, aki pánikol. Mi valahol középen evickélünk. És közben egyre komolyabban vesszük a dolgot.

Van, aki hibáztat és összeesküvés-elméleteket gyárt meg elhisz.
Mások összefognak és segítenek egymásnak.
Még alig kezdődik valami, az orvosok már túlterheltek. Mi lesz itt? Vigyázni kell magunkra.
Felvásárlások... egy hete még röhögtem és gúnyolódtam rajta, az üres polcokon... egyrészt persze hülyeség, mert elvileg minden lesz, másrészt viszont jobb lenne, ha minél kevesebbet kellene kijárni. Harmadrészt viszont ez is kaland...

Mi lesz ebből? Nem tudjuk. Igyekszünk jól átvészelni. Online szülinap... :) Ez a tervem.