2020. szeptember 5., szombat

Nyár 2 koronahullám között

 Az idei nyár kicsit más volt, mint szokott. Leginkább abban, hogy jobban becsültük. Még jobban vártuk, mint szoktuk, és egy kicsit mindig ott volt a háttérben egy apró félelem: most itt lazázunk, de vajon meddig lehet.

Nem tudom, hogy most akkor az van, hogy "életünk mindörökre megváltozott", vagy visszatérnek a dolgok végül a rendes kerékvágásba. 

Az egyelőre alap, hogy buszon, boltban maszkban vannak az emberek. Máshol- egyénileg változóan. A maszkviselés és a koronavírusról való vélekedés vallásos jellegű hitvitákat generál, vagy éppen ugyanúgy tiszteljük a másik véleményét, mint hitéleti ügyekben. 

Na de nézzünk egy kicsit vissza

A tavasz végig digitális oktatással telt, amiben rengeteg volt a jó, de ami igazán kimerítő is volt. 
A tanév végén azért megtartották a Waldorf Olimpiát az ötödikeseknek, aminek nagyon örültünk, és ami vegyes szájízt hagyot bennünk, bár az mindenképp klassz, hogy Mira azt mondja összegzésképp: "Örülök, hogy megcsináltam. 



Az Olimpia után aztán megkezdődött az Igazi Vakáció!
Elég erősen kezdtünk: Mira apukájával már tavasszal kiterveltük, hogy egy jó kis welness-szállodázás lesz az ajándék, szaunával, élményfürdőve. De tavasszal sajnos ezt halasztani kellett, most viszont belevetettük magunkat a kényeztetésbe és elvonatoztunk Miskolctapolcára, a Calimbra Wellness Hotelbe, ami rettentő jó ajándéknak bizonyult (mindkettőnknek :))).








Amellett, hogy a szállodában minden szipi-szupi volt, egy napot a Barlangfürdőben töltöttünk, ami a legklasszabb fürdő, ahol valaha jártunk. Mindenképp visszatérünk még!








Mira a Tihanyi klánnal is nyaralt egy nagyot, mint rendesen, de most ki kellet thagyniuk a tavaly bevezetett és szeretett Horvátországot, ezért tettek egy nagy kört és jártak a Tiszán, Tihanyban és az Őrségben is.

Tihanyba nekünk is vissza kellet térnünk- így írom, hogy "kellett", mert a név kötelez és Mira azt mondta, hogy nem, nem lesz unalmas kétszer is Tihanyban nyaralni. És mi meint a strandon laktunk a jóáras szállásunkon, és remekül lazultunk a remek időjárásban. 


Ültünk félbevágott Trabantban
Ellátogattunk a Barátlakásokhoz (itt akarunk lakni- álmodoztunk erről egy jót, hogyan építenénk fel egy önfenntartó közösséget)

Természetesen nem maradhatnak el a naplementés Balaton-képek a mólóról

...és sétahajózni is elmentünk Füredre a naplementébe. 
A hajózáson túl nagyon klassz volt a füredi esti séta, oda is vissza fogunk még térni, úgy tervezzük, hogy egyszer nem a csendre hajtunk majd, hanem a nyüzsgésre.





... de most még inkább a nyugalomé volt a főszerep








Mira tavaly rettentő jól érezte magát a Gomboszi-táborban a Mecsekben, de ezt az idén az utolsó pillanatban lemondták, mert Mecseknádasdon többen koronavírusosak lettek. Így nekünk maradt a kicsit kibővített kempinges nyaralás. Tavaly egy holland házaspár kempingjében töltöttünk pár napot (Máré Vára), az idén angolok voltak a házigazdáink egy koppányszántói kempingben. Itt medence is volt, és nagyon barátságos fogadtatás, jó beszélgetések, vendég alig, magyarok csak mi... nagyon jól éreztük magunkat, visszatérünk!











Volt a nyáron még rókás kalandunk is itthon, a kertben....






Nagy örömünkre végre Nancsi is el tudott jönni hozzánk pár napra.
És staycation-üztünk Vimaláékkal. 
A Dorogi strandolás nagyon klassz volt, de maga a hétvége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Mirával aztán nagyon jó volt átbeszélni sirámainkat :)






De a legjobb a végére maradt: kétségbeestünk, hogy mindjárt kezdődik a suli, hogy még csak modt kezdődött, de mindjárt vége van a nyárnak... Ezért szerveztünk egy utolsó, csodálatos hétvégét magunknak: Ebben szerepelt Lora meglátogatása, aki most 3 hónapos és Mira első full extrás unokatesója és a legcukibb baba teljes e világon.
Aztán Mira kérésére pár órát a gödi Homokszigeten töltöttünk, végül pedig még a Mirához hasonlóan Harra Potter-rajongó Zazusékhoz is el tudtunk látogatni egy órácskára, mielőtt továbbutaztunk volna Szentendrére, ahol a Pap-szigeten vertük fel sátrunkat. Bár a kemping unalmas volt, de a célnak megfelelt, mi pedig innen kiindulva nekieshettünk Szentendrének!
Itt épp egy művészeti fesztivál zajlott, mintha csak nekünk szervezték volna. 
Találtunk egy JapánKert-et is, ami szintén szerelem volt első látásra. 
Kirúgtunk a hámból, és étteremben ebédeltünk- egyik nap indiaiban, aztán görögben. 
Még egy jó kis fürdés a Dunában, és készen is álltunk az új tanévre (ez nem igaz, de már egy hét elment belőle, és kezdünk belerázódni).

Utólag látom, hogy alig készítettünk itt képeket. Mira azért szerencsére nyomott egy jó kis szelfit. 
Itt is látszik, milyen vagány frizurája lett a nyár elején, szőke melírral és remek formával. 
Nyakában a Tihanyban beszerzett buddhista medál.
Nagy tapasztalat volt ezen a nyaraláson, hogy milyen jó kilépni a komforzónánkból. Bár Mira leginkább csak a kempingben pihent volna szombaton (telózás-pancsi programmal), mert keveset és rosszul aludt, sikerült meggyőznöm, hogy adjunk egy esélyt ennek a Szentendrének, mert a fáradtság így is úgy is velünk lesz, de én ifjúkoromból úgy emlékszem, hogy ez egy iegn jó hely. 
Aztán ezerszer elmondtuk a nap folyamán, milyen jó döntés volt nekiindulni. 
Hibiszkuszos limonádé az indiai étteremben


Levest és desszertet ettünk- utóbbi feledhető volt, ám minden negyon drága. De így is élveztük a kirúgást a hámból!



Nincsenek megjegyzések: