Holnap költözünk Írországba.
Tervezés, újratervezés, covid, álmok feladása, újra-újratervezés, álmok átkalibrálása... vajon összejöhet?
És most utazunk.
Igaz, hogy az első héten airbnb-ben lakunk majd, igaz, hogy utána egy 25 nm-es stúdiólakásban, és igaz, hogy az is csak januárig van lezsírozva, de aztán is csak lesz majd valahogy, minden napnak a maga baja, szépen, lassan, falatonként esszük meg az elefántot.
Mira hétfőn új suliban kezd, egy ír suliban...
Annyira jó érzés, hogy megadhatom ezt neki. Igen, ezt most miatta, neki, érte... Nekem most itt jó, pihepuha, kellemes volt a létezés, az angol coachinggal, Budajenőn... De neki nem. Ez a suli nem jó neki, és ez a hely sem, ez az ország sem. Most ő következik, most érte dolgozunk. Most én olyan munkát fogok csinálni, amiben nem fogok kiteljesedni, de ami megadja nekünk a szükséges alapot a kinti léthez. És ez így teljesen rendben van. Aztán majd, ha minden szépen beindul, jöhetnek az én álmaim újra. És talán ott, vagy máshol, elérjük azt a pontot, ami mindkettőnknek jó lesz, amíg még együtt vezet az utunk ebben az életben. És remélem, hogy meg tudom neki adni mindazt, ami jó, biztos alap ahhoz, hogy önállóan, szabadon szárnyaljon majd, amikor itt lesz az ideje.
Most megyünk, elbúcsúzunk Fischer Györgytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése