Szívdöglesztő birodalmi lépegető

Jelentem, a kisasszony megindult. Számomra meglepően hamar. 8 hónaposan állt "le" és ült fel, ebből arra következtettem, hogy nem fogjuk elsietni a járást sem.

Azonban nemrég elkezdett óvatosan, a bútorokba kapaszkodva lépegetni, és a vezetgetést is élvezi.

Meg a nagyi fejlesztette járássegítő, vagyis a fűnyíró

után egyre többször azt vettük észre, hogy

Csenge nem kapaszkodik, úgy áll.

Csenge nem kapaszkodik, úgy lép egyet.

Kettőt.

Többet.

Behozza a fürdőszobából a szobába a piros műanyag felmosóvödröt. Hogyan? Még súlyt is emel, nem elég az alap-egyensúlyozás? Persze a vödör is járássegítő: ha elfárad, ha egyensúlyi segítség kell, abban meg lehet kapaszkodni egy-egy pillanatra, pont jó nagy.

És viszi a sámlit is, meg a duplacsomagolású popsitörlőkendőt...

És még járni sem tud úgy igazán, de már újabb csúcsokra tör, és szó szerint: rájött, hogy a sámlira, a popsitörlő-csomagokra fel is lehet állni. És persze meg is próbálkozik vele.

És igen, így kell ezt csinálni, fantasztikus élet-lecke ez a motiváció, a tevékenység, a tanulás öröme.

Tudatja az emberrel, hogy most azt szeretné játszani, hogy a nagy ember menjen pár lépés távolságra tőle, ő meg ujjongva-sikongatva odalépeget-szalad, nevet, átölel, átölelem... Gyönyörű, gyönyörű pillanatok.

Hogy hol itt a szívdöglesztő? Akire már rámosolygott, az tudja...