Azért még nem tudtam hátradőlve megnyugodni, mikor Csenge először rácuppant a cicire. Nem éreztem megnyertnek a harcot, biztosnak a bizalmat.
Megint beindult a bizonytalankodás a következő szopi alkalmával. Ekkor vízzel kínáltam a leányzót (csőrös pohárból), beleszívott, majd rávetette magát a mellemre.
Már a második éjszakánk telt így. Érdekes módon, nappal sokkal simábban megy a dolog, szépen működött a szopi. Éjjel felsítr, ha cicit adtam, nem kérte, ha vizet adtam, beleivott, és utána jöhetett a cici. Úgy tűnt, a vízzel megbizonyosodott felőle, hogy minden rendben, nem fáj, jöhet a "nagy jó".
Aztán ez is elmúlt, már éjszaka sem kellett a bevezetőkorty, és pár nap után már nem sírva ébredt meg a kisasszony.
Ismét nagy a cici iránti szerelem, hangoztatja: "Cici, hamm, szp, szp, szp"- nagy csibészes vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése