Igazi és nemigazi Mikulások

Kezdjük a nemigaziakkal:

Volt ugye a Mártuska.

Igaz, hogy ő nemigazi, de ezzel semmi baj. Mert a játék közben mégis igazi volt, a játék vele meg mindig rettentő jó.

Na de sokat beszélgettünk az idén arról, hogy hogy van ez a Mikulással. Hogy hozzánk december 6-án jön, a mesefilmekben meg leginkább karácsonykor.
Arra jutottunk, hogy Amerika messze van, oda ennyi idő kell, hogy a Mikulás elérjen.

Csenge azt is felvetette, hogy ez a sok Mikulás, a Mikulás-ünnepségeken például, nem lehet mind igazi, és ebben is megegyeztünk: az Igazi nem mutatkozik (Lappföldön sem...), ő éjszaka jön, láthatatlanul.
Az óvodai Mikuláson is látni lehetett, hogy nem ő az igazi, meg a játszóházin is. Egyértelmű volt, hogy gyenge utánzattal van dolgunk.

Bezzeg az igazi!
Nagyon vártuk!
Úgy kitisztította a cipőit-csizmáját, mint még soha! Tudtuk, hogy ez nagyon tetszeni fog Mikulásnak.

Csizmapucolás blő-vel

Csizmapucolás mosollyal

(Itt most a BLŐ-t el kell mesélnem, zárójelben, mert nem ide tartozik szervesen, de mivel a fenti kép illusztrálja a jelenséget, mégis idekívánkozik.
Egyszer vitatkoztunk. Csenge kellemetlenül érezte magát, dacos volt, nem tudta érzelmek nélkül feldolgozni a feszültséget. Mikor már elkerülhetetlennek éreztem a sírást, egyszer csak rám nézett:
-Anya, mondunk egy blő-t?
És mondtunk. Egymásra néztünk, kinyújtottuk a nyelvünk és blőztünk egy nagyot. Aztán nevettünk egy még nagyobbat. A feszültség elszállt, lelazultan meg tudtuk beszélni a megbeszélnivalónkat.
A blő azóta is sokat és örömmel alkalmazott móka.
Azt viszont megbeszéltük vele kapcsolatban, hogy azért csínján bánjunk vele, a be nem avatottak ugyanis esetleg félreérthetik és tiszteletlenségnek tudják be.
Így óvó nénik előtt lehetőség szerint nem blőzünk.
És most már inkább Mami előtt sem, mert sajnos ő sem vette a poént, inkább csúnyakislányos erkölcsi mondandóját kezdte el taglalni, ami ellen szerencsére Csenge elég jól fel van vértezve. De ez egy másik történet.
A blő-t szeretjük.)

A lényeg, hogy a Mikulás valamikor az éjjel megérkezett, telerakta a cipőcskéket fincsiségekkel...

ééés nagy meglepetésre egy MAGASSARKÚt is hozott. Nem papucs, nem cipő, ez magassarkú.

"Anya, egy álmom vált valóra!"

Jobb...

...és bal!

(A Mikulás a KIK-ben találta a magassarkút, az utolsó pillanatban, először majdnem ott is hagyta, főleg, hogy kicsinek tűnt, de aztán arra gondolt, annyira vágyik ez a kislány egy magassarkúra, hogy elhozta. Milyen jól tette!)

Felvette, táncolt, lépegetett benne, le sem vette, az oviba is elvitte, minden kislány megcsodálta persze.