2017. december 11., hétfő

Egy tökéletes nap

-Anya, te ezeket le szoktad, írni, ugye? Ezt most írd le! Ez a nap annyira, de anyira jó volt! Nagyon jó volt!

Ezt többször is elmondta, még másnap is, eltűnödve, mosolygós visszatekintéssel.


Milyen volt ez a tökéletes nap Csenge Mirának?

Advent második vasárnapja volt. Előtte szombaton Sáriéknál voltunk vendégségben. Nagyon jó kis délután volt, igazán tartalmas és meghitt együttlét. Későn értünk haza, és egyetértettünk abban, hogy vasárnap otthon maradunk, pihenünk, nem megyünk mégsem be a városba, kihagyva még a Várkert Bazár üvegfestő programját is, ami pedig annyira tetszett egy héttel korábban.

Vasárnap reggel magunktól ébredtünk, megnéztük, mit kaptunk az adventi naptárunkba (nekem is csinált egyet Mira, minden nap kapok bele egy-egy rajzot vagy más cukiságot).
Meggyújtottuk az aroma-mécsest egy új illattal, amit most hozott az angyal a reggeli mesélésekhez.

Mira az idén nem csak az angyaltól kap minden reggel ajándékot, hanem tőlem is: egy-egy könyvet a Népek Meséi sorozatból, amit  még hordozós korában gyűjtöttem neki, és aminek most jött el az ideje, hogy átadjam. Északi, indiai, székely, német... mindenféle népmesék, amiket élvezettel olvasunk reggelente-esténként az idén. Vasárnap igazán ráérősen.

Aztán meghív teázni a szobájába. Van egy hercegnős, régimódi, duplatükrös szekrénykéje, az most nagyon szépen ki van díszítve egy filc-anyaggal, amit Nana hozott nemrég, rajta egy kis mini-porcelán készlet, amit Mancó nénitől kapott egyszer, angyalkák is vannak a tavalyi bazilikás adventi  vásárból... Pár napja elmesélte, hogy ő itt nagyon szeret magában teázgatni. Meleg vizet tesz a kis porcelánkancsóba, töltöget, iszogat, beszélget. Ül a tükörrel szemben, hárman vannak ilyenkor, azt mondja. Ma reggel én is meghívást kapok ebbe a szentélybe. Én is ihatok, ehetek egy szem mogyorót, amit Szent Miklóstól kapott... Most még a Sáriéknál átélt tea-szertartás is megszínezi ezt az ittenit. Van már tea-szent, szabadon locsolva tölti a vizet... Sírhatnékom van a meghatottságtól- de én most ilyen túlérzékeny vagyok.


Reggelizünk- mostanában a nutellás párna a kedvenc-, aztán én elmegyek egy nagybevásárlásra, Mira pedig újranézheti a Herkules című rajzfilmet. Bekapcsoljuk a telefonját- szóljon, ha valami van, vagy Irénékhez is átmehet.
Pizsiben marad. Ma pizsiben szeretné tölteni a napot. Ez nála a kellemes-pihenős napok alapja. Én is szeretem ezeket.

Két órát vagyok távol.
Mikor hazaérek, a szobájában van, kiköszön, de nem ér rá kijönni. Egy paplan van a földön, annak a huzatába bújva játszik, ennyit látok.
jön az ebéd, az egyszerű, gyors kedvenc: túrós csusza pirított baconszalonnával. A bacon-t ő szokta készíteni, most is jön, de nem sokáig marad.

-Anya, folytatnád? Mennem kell, hogy Lénának tovább olvassam a Bumburi-t.

Folytatom. Ebédelünk, utána bevonul a szobájába megint. Mesél, játszik, az ágyon ülve vagy a paplanhuzatba bújva. Délutánra várjuk Vimaláékat.
Megérkeznek. A lányok el is vonulnak Mira szobájába, mi Ágival a hygge-sarokban telepedünk le, ki-ki a barátnőjével. Néha kijönnek csemegézni, a végén egy előadást tartanak (Sötétben Vimala hullahoppozik, Mira fényjátékot ad hozzá). Jó sokáig maradnak, mindenkinek jó ez így, a mi beszélgetésünk nagy mélységeben jár, az ő játékuk nagy magasságokban.

 Még egy társasási kakilás a végén (Mira azt szereti, ha ilyenkor odaül hozzá az épp nálunk vendégeskedő barátnője, visz be  játékokat, olvasnivalót, esetleg egy-két finom falatot... és beszélgetnek, hosszan elidőznek).
Mira a végén azt mondja, hogy majd ő fog elpakolni a végén, nem kell, hogy Vimala segítsen.
Hazaviszem őket, Mira kevés nógatásra szép rendet vág.
Közben elmondja, hogy most játszottak Vimalával a lehető legjobbat a világon ("mert egyszer sem vesztünk össze").
Vacsi- még egy rövid "mesével" (egy "testes" fér bele: Volt egyszer az élet epizód), fogmosás, lefekvés.
Ágybamenet már közli, hogy ez most mennyire jó nap volt.
Tökéletes nap volt.
Nagyon jó volt.
Én pihe-puha, belesüppedős, békés- kellemeset érzek.

Hogy mi volt a játék?
A Herkules után átvonult a szobájába. Először a saját paplanába-huzatába búj a játékaival, de ott nem volt elég levegő. Pedig amúgy nagyon jó volt. Annyira jó volt ott!
Úgyhogy aztán előszedte Nana vendégpaplanát az ágyneműtartóból, az tökéletesnek bizonyult. Oda bújt be a játékokkal.
Lénának Bumburit olvasott, az is nagyon jó volt.

Vimalával mást játszottak, de az is tökéletes volt.
Egyszerűen minden.

Este meséltünk egy orosz népmesét, beszélgettünk egy picit, aztán a karomon elaludt.





























Nincsenek megjegyzések: