Mintegy tanulmányi kirándulásra, az egész RG-s csapat szülőstül-családostul színházba ment szombat délután, a "Víg"-be, hogy megnézzük ott a darabot.
Úgy döntöttem, legyen teljes az élmény: ezen a napon nem mentünk úszni, helyette játszós délelőtt volt Blankával, aztán a KFC-ben ebédeltünk (ez az egyetlen gyorsétterem, amit Mira szeret, és ez szerencsére még nekem is elfogadható. 3 csirkecomb, egy kis megengedett bűnözés azzal, hogy ilyenkor ihat kólát, amit egy ideje szeret).
Aztán a színház.
Bár a díszlet nekem tetszett, leginkább szenvedtem. Unalmas volt, a színészek érdektelenek, Dorka néha hamis, de mindig borzasztó hangú... De ugye ennyit kibírok a gyerkőcömért.
Szünetben a rendes rohanás a vécére. Mira ügyes volt és szemfüles, idejében előreszaladt, elsőként sorra került. Nekem nem sikerült bejutnom csengetésig. Ez pont ugyanúgy megy, mint 20 éve. Büféről ne is álmondj- mondjuk nem is terveztem, vittem inkább egy kis rágcsálnivalót.
Második felvonás, ezt is kibírom.
A végén felteszem a kérdést:
- Na, hogy tetszett?
- Naggyon!
- Tízes skálán?
- Kilencszáz-kilencvenkilenc!
- ...És mi az, ami a legjobban tetszett?
- A szünet!- mondja hatalmas és őszinte lelkesedéssel. - Mikor üres volt a folyosó és táncolhattam az új cipőmben! ... Mondjuk leesett, de visszaszereztem! ... Aztán az, hogy sikerült beszélgetni azokkal, akik a páholyban ültek, azt mondták, nem is olyan drága oda a jegy.
- És a színdarab?
- Az borzasztó volt. Dorka szörnyen énekelt. És egy felnőtt játszotta! A pöttömök bénák voltak... A legjobb a nyugati boszorkány volt.
Ebben aztán megegyezünk. Mindketten a boszinak drukkoltunk.
Én meg megint tanultam: a fő attrakció, amiért mentünk, nem volt jó, és nekem eszembe sem jutott, hogy másra is figyeljek. Pedig minden más nagyszerű volt. Mira szerint nem volt pénzkidobás kifizetni a színházjegyeket és érdemes volt végigülni a vacak darabot is, hiszen máskülönben nem lett volna SZÜNET, ami annyira rettenetesen jóóó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése