Nagyon szeretjük a nyelvet mindketten Mirával.
Ezért így utólag - vagy benne a közepében - nem is csodálkozom azon, milyen játékaink alakultak mostanára.
Bár az elalvós dalcsokrunk és Palmonella tartja magát, egy ideje, mikor este befekszünk az ágyba és én olvasnék, Mira így szól: "Inkább játsszunk!"
Barkochbáztunk is, még most is időnként, de ennél sokkal érdekesebbeket játszunk mostanság.
Hogy hogy kezdődött, már nem tudom, de egyik kedvencünk az a játék, mikor az egyikünk mond egy szót, erre a másik egy másik szót, ami erről eszébe jut és így tovább. Bármerre is járunk-kanyargunk, a vége mindig valami ilyesmi:
-Ha játék, akkor gyerek.
-Ha gyerek, akkor anya.
-Ha anya, akkor ölelés.
...És ölelés, alvás, meghatottság, szeretet.
A másik kedvenc a skandináv gyermekversek miatt alakult ki (Ami a szívedet nyomja). Van egy vers, amely arról elmélkedik, miért úgy hívjuk a dolgokat, ahogy hívjuk. Erre mi először játszottunk egy olyat, hogy rámutattunk tárgyakra és adtunk nekik új nevet.
Újabb változat: egyikünk kitalál egy állatnevet, a másikunk pedig elmondja, milyen állat ez, mit eszik, hogy néz ki, hogy viselkedik, stb.
Ilyen jókat szoktunk mi esténként játszani Mirával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése