Mira életében sok nehézség után az osztályközösségben- bullying, piszkálódás, baráttalanság- most mintha egy nyugalmasabb időszak kezdődne.
Ennek- úgy látom- vannak külső és belső tényezői is.
Az biztos, hogy erősebb lett, kénytelen megerősödni.
Sokat beszélgetünk, kielemezzük a bántós helyzeteket, a szekálós gyerekeket, a közösségi dinamikát. Hogy sajnos ebben a közösségben úgy alakult, hogy egy bántós gyerek került az élre. Kielemezzük Kevint, azt is, hogy kik azok a fiúk, akik beállnak szárnyai alá, azt is, hogy még a csatlósait is bántja, hogy fenntartsa az alfahím pozícióját. beszélünk arról, hogy akik beállnak hozzá, valójában félnek.
Beszélgetünk Dorkáról is, aki a lányoknál ugyanilyen pozícióban van, aki ráadásul még sunyi is. Kielemezzük, mely tanárokat tudja megvezetni, kik azok, akik átlátnak rajta.
Kiolvasta a Harry Potter első kötetét- sokszor tudunk ehhez is kapcsolódni, felfedezzük, hogy még a Roxfortban is vannak rossz tanárok, és bizony ott is jelen van a gyerekek közötti szekálás is.
Bizony, terítéken volt az a lehetőség is, hogy iskolát váltunk, másik Waldorfba megyünk. De aztán a lehetséges iskoláról azt a hírt kaptuk, hogy a negyedik osztályban bizony nincs fegyelem- szóval ezt elvetettem, Mira megértésével. Mert ha nem tudja a tanító kézben tartani az osztályt, biztos, hogy különösen jelen van a bántás.
Fontos esemény volt, mikor azzal jött haza Mira, hogy úgy alakult, hogy Kevin terítékre került, mindenki elmondta- irányítottan, mi baja van vele. (Aztán pozitívat is mondatott Bea néni, mert jófej) Ebből Mira láthatta, hogy nem egy-két gyerek az, akiknek baja van Kevinnel, hogy nincs egyedül.
Azt meséli mostanában, hogy ha beszólnak neki valami bunkóságot, ignorálja. És ez sokszor nehéz, de mintha hatna.
Kedvenc tanára Adrien néni (pedig őt kifejezetten nem szerette régen), mert ő szigorú és átlát Kevinen meg Dorkán és igazságos is. A bothmer lett a kedvenc órája.
Most épp északi mitológia epocha van, ez pedig az abszolút legjobb dolog a világon.
Lelkesen mesél és csinálja a házit, verseket ír és rajzol.
és élvezettel elemzi a szöveget:
"Anya, hogy lehet ilyen szépséget írni, hogy...!"- és kimond egy sort, látom, hogy ízlelgeti és gyönyörűségesnek találja.
Közben könyvet ír (többet is), történetek születnek benne, és fantasztikusan fogalmaz.
A mindennapi beszélgetésben is választékos a nyelvhasználata.
Olvastam egy Strenght-Based parenting című könyvet. A lényege, hogy elsősorban ne arra koncentráljunk, hogy mik a gyerekünk gyengeségei, hanem erősítsük az erősségeiket. (És magunkkal ugyanígy.)
És ez csudaklassz dolog: egyáltalán elkezdeni figyelni az erősségeinkre, tudatosítani őket, örülni nekik, kimondani...
és igen, Mira fantasztikusan kreatív, szellemes, rettentő jó szókincse van, nagyon oda tud figyelni, jó a memóriája, érzékeny, empatikus, hálás, tudja élvezni az életet, annyira elmélyülten tud örülni...
Jól ír és rajzol/fest, olyan karaktereket jelenít meg a rajzaiban, olyan pillanatokat ír le a fogalmazásaiban, hogy csak nézek!
Csodálatos csajszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése