Hogy mi motiválta Csengét az elindulásban?
Én két fő vonulatra gondolok, ezeket fogom itt kifejteni.
Egyrészt Borsószem hercegkisasszony nem szereti túlságosan, ha hozzáér a fű, erről tán már írtam, hogy míg csak mászott, a füvön egy pléden úgyy ott lehetett hagyni (persze nem tettem), mint egy szigeten, nem ért volna hozzá a fű-tengerhez. Ráadásul kipróbálta azt is, milyen a betonon négykézlábazni- és nem tetszett. Inkább álldogált, és úgy figyelte az eseményeket. Jött aztán nagyi vezetgetése, amiből kiderült, hogy így nagyszerűen lehet helyet változtatni, anélkül, hogy hozzá kellene érni kellemetlen dolgokhoz.
Másrészt a klubok, Ringató alkalmával csenge mindig nagy lelkesedéssel veti magát bele a társasági életbe. És bizony az érett kétévesek szaladgálása igencsak vonzó... Ahogy néhe eltűnnek a terem másik végében... Meg fogócskáznak is... Ez a mászás meg elég lassú, meg tiszta ciki már...
A legutóbbi ringatón, ahogy betoppantunk, letettem a földre, megállt, meglátta a gyerekeket, ahogy körben ültek az anyukákkal, és Jujj! -Olyan örömujjongásosat kurjantott, hogy egyből bearanyozta a napomat!
Ma pedig már sétáltunk az utcán is, mikor reggel jött apa, Csenge a saját lábán lépegetve ment eléje, igen lelkesen, felfedezve, hogy ez a móka erre is jó, hogy az utcán haladjunk vele, ráadásul a végén még egy szeretett személy is vár...
Hogy a tornát hogyan és miért építette bele a repertoárjába, szintén csak találgatni lehet. Egy reggel Csenge úgy döntött, ő bizony ma mutatványozni fog. így is tett.
Áll-guggol-visszaáll. Előrehajol-kezeket letámaszt- egyik lábat felemeli, másik lábat felemeli.
Feláll-kezek magastartásba.
És ezt ismételgette, variálta, szinte egész nap, és közben figyelte, hogy nézzük-e. Produkálta magát a kis művésznő.
Azóta már nem folyamatos a törna-móka, de kérésre előadja a mutatványokat nagy precizitással, és időnként spontán kisebb bemutatókat is tart :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése