Velence

Nyár elején egy hetet Keszthelyen töltöttünk Szilivel és Boldizsárral. Végig esett az eső.

Ősz elején egy hetet Velencén töltöttünk apával. Végig esett az eső.

Kemencén is majdnem végig esett. Ha Peténybe mentünk, majdnem mindig esett.

És közben, az itthon töltött időben is olyan sokat esett, hogy sokszor azért kellett eldobhatós pelust használnunk, mert a moshatók egyszerűen nem száradtak meg.

No de lehet, hogy nincs új a nap alatt?

Télen nagyon hideg van

Nyáron nagyon meleg van

Soha sincs jó idő

Mindig esik az eső.

Így szól a dal, de az idei mindenképp különösen esős évnek mondható.

Velencén azért így is egy élménydús hetet töltöttünk.

Csenge a Macin és az egyik étteremből hozzánk szegődött Sári babán kívül a borsó- és kukoricakonzervet is hálótársunkká fogadta.












Ha nem ment az alvás, tettünk egy kört meitai-jal :))))

A borsó és a 

kukorica immár levesben, betűtésztával. Apával Csenge választhat, hogy mi legyen a következő falat.

A kisasszony megéhezett a tóparti séta közben.

Vacsi előtt még hazatelefonált Nanának.












A cicák sajnos majdnem mindig elszaladtak.

Nagyot kirándultunk az egyetlen jó idős napon:

Enni kell és kész!

Aki nem lép egyszerre...

Én vagyok a legnagyobb! Majdnem.

Anyával a világot bejárjuk!

Zöld erdőben, zöld mezőben...

Jók a kilátásaink

Hú, de büdi!

Apa, a túraszervezőnk

Az esőkabát jó befektetés volt: 

A konyha nagyon tetszett Csengének.      

És a kedvenc képeim: