Gyerekkor

Hát ez is elérkezett. A babakornak vége, és ez most már nem "mintha", hanem egyértelmű és tagadhatatlan: Csenge immár nem (nagy) kisbaba, hanem bizony (kis)gyermek.
Ez egyrészt sok energia (az ő és az én részemről is), folyamatos, intenzív JELENlét, és folyamatos, intenzív öröm, izgalom, kaland.

A "NEM!"- varázsszó adta hatalommal él, ha van rá alkalom, de már játszik vele, már "DE"-re vált és pajkosan néz közben.












"ANYA!"- kiabál, ha mennem kell, hangosan és egyértelműen hív, és ha kell, kézenfog és húz. De már megtehetem azt reggelente, hogy miközben ő elmerül az ébredés első játékában, leszaladok egy kávéért, ezt meg is mondom neki. Esetleg még a biztonsági kaput is nyitva hagyhatom, és ha a közelébe megy, akkor egyszerűen megkérem, hogy csukja be. Már és még megteszi.

A beszélőkéje meg napról napra töretlenül fejlődik. Továbbra is nagy kedvenc a "köbüki-nyelv" (l. Mézga család ük-ükunokája a jövőben, aki csak az első szótagokat mondja minden szóból):
Mma bbi = A manó biciklizik.
Ppö= pörgess meg (a hintán kedvenc tudatállapot-módosító játéka).
Csenge tehát a jövő nyelvét beszéli. Minden bizonnyal beadja majd a derekát, és alkalmazkodik az elmaradott felnőtt társadalomhoz néhány évig, mert az még nem tart ott, ahol ő, de nagy korában talán majd így kommunikálnak a kortársakkal.