Duma-part

Az úgy volt, hogy tegnap lesétáltunk a Duna-partra Csengével és Sanyival. A leányzó vidáman bringázott úgy 20 métert, majd közölte, hogy elfáradt, most sétál picit. Megint kis bicózás, majd falevél- és kavicsnézegetés, botszedegetés.
-Ezt te vidd, ezt meg te és NEHOGY ledobjátok!

Már csak kb. 100 méterre voltunk az állomástól, mikor kakilni kellett. Az avarba. És mivel nem volt nálam zacskó, kelletlenül ott hagytuk a végterméket a természetben. Pedig Csenge többször is, hangosan felhívta a figyelmemet:
-Anya, szedd fel a kakát!

Eljutottunk az állomásig, ahol jó 25-30 percet töltöttünk. A korlátokon tornázva, vonatokat nézegetve. Azt hittem, nem is nagyon jutunk már le a Dunához, de csak továbbindultunk, csak odaértünk.
-Anya, hogy hívják ott azt a hajatlan embert?
-Nem tudom.
-Téged hogy hívnak? És a kiskutyát? Mit csinálsz? Miért ment bele a bogáncs a szőrébe? Egyszer mi is kiszedtük a bogáncsot a cica bundájából!- És lazán elbeszélget Fredivel meg a barátnőjével, akik egy parti padon ücsörögnek a kiskutyájukkal. Megkérdezem őket, nem zavar-e a kislány, de mivel barátságosak, mi leülünk egy másik padra Sanyival.

Megeteti a kacsákat, kompot néz,sárgombócokat dobál a Dunába, mászkál a kispatakban, hintázik, csuszizik, majd utolsó felvonásként még libikókázhat egyet hazaindulás előtt (amihez én vagyok a partner és rá kell ülnöm rendesen az ülésre és combizom-erősítő gyakorlatokat végeznek mégmégmég!). Ekkor érkezik meg egy testvérpár az anyukájukkal. Kezdődik:
-Hogy hívják a kislányt? És a másikat? Gyertek játszani!
-Csenge, gyere, indulunk haza!
-Még egy kicsit maradjunk, még cimbizek a csajokkal!- na ez a mondat volt, ami miatt ezt az egész hosszú történetet leírtam.

És cimbizett a csajokkal. Majd hazaindultunk. Találkoztunk egy idős bácsival.
-Téged hogy hívnak?
-Pali bácsi.
-És hány éves vagy, Pali?

-88.
-Húúú! 88 az már tényleg nagyon öreg! Az már botos! Én még nem vagyok olyan öreg.
-Te hány éves vagy?
-3 és fél. De a Tóbist már 4 éves, ő már nagy ovis, ő már nagyobb.

A bácsival hosszasan elbeszélgetett, többször visszakanyarodva hozzá. Végül csak továbbmentünk.

Legközelebb egy nénihez szólt be a kertjébe.
-Neked van kisgyereked ugye? Látom, hogy ott a bicikli meg a bukósisak.

Majd még egy utcán avart söprő nőtől tudtuk meg a nevét, a keresztnevét és a vezetéknevét, majd az teljes nevét, mire már ő is teljesen belezavarodott a dologba.

Jó kis séta volt, sok barátot szerzett Csenge.