Katonák és hippik

-Anya, miért hívjuk ezeket katonáknak?- kérdezte Csenge egy reggelinél, amikor felkockázva elé tettem a szendvicsét és -nem először- katonáknak neveztem a kockácskákat. Tényleg, miért is?- gondolkodtam el, felidézve magamban, hogy anno meglepődve fedeztem fel, hogy az amerikai gyerekek is soldier-öket ettek, ha anyukájuk falatnyira szeletelte a kenyérkéjüket/ husikájukat.
- Azt hiszem, azért lehet ez, mert egyformák és egyenes, rendezett sorokban állnak, akárcsak a katonák.



-De én nem akarom, hogy egyenes, egyforma sorokban álljanak! Legyenek össze-vissza!
-Azt hiszem, akkor nem is jó elnevezés ez nekünk. Mi lenne, ha inkább hippiknek neveznénk őket? A hippik sem szeretnek egyformák lenni, egyenes sorban állni. Ők táncolni, pörögni szeretnek, sokféle színes ruhában, meg énekelgetni és játszani.

Innentől mi hippiket eszünk. Ha véletlenül elrontom és katonát mondok, Csenge türelemmel javít. Persze a családban mindenkinek tetszik az új fogalom-használat. Csengében pedig alakul a hippi-kultusz: Nanától kapott egy lila ruhácskát nagy, színes pöttyökkel, ez most a kedvence, mert "ez ugye hippis?"