2013. március 17., vasárnap

Kenese

Mikor egy remek februári napon úgy éreztem, azonnal el kell mennünk valahova, Csenge is felpillantott a monitorra és így szólt: "Oda menjünk!"- Épp egy szálloda pancsis gyerekcsusziját láthatta ugyanis valami kuponos oldalon. És oda mentünk. Nana, Csenge meg én.
Kis képes összefoglalónk következik.

Bár tavaszi wellness hétvégeként hirdették az akciót és mi is arról álmodtunk, végül nem mertünk autóval útnak indulni, mert Fagy Jancsi még erősen vigéckedett, miközben visszavonulóját fújta.
Így hát vonatoztunk egy nagyot. A szálloda pedig pont olyan volt, ami tökéletes egy olyan vakációra, amikor az ember legszívesebben kis sem dugja az orrát a szállásról.

Csenge már jó előre mindenkinek elújságolta, mire készülünk. Például Lilla óvónéninek is elmondta: "Tudod, mi lesz a legjobb a szállodában? Hogy kapunk reggelit és vacsorát is!"- Ezen akkor jót derültünk, de tényleg nagy élmény volt a büféreggeli és -vacsora is, és nem csak Csengének, hanem be kell vallanom, én is kedvelem az ilyesmit. Nanát hamar be lehetett vonni a reggeli bőséges hasznosításába, vagyis elegendő szendvics gyártásába, egy-két gyümölcs és joghurt elmentésébe, hogy vacsoráig ne kelljen a kaja felől aggódnunk.

Szuper kis játszóház is volt a szállodában mászókával, csúszdával, ahol nem is tudom, hogy Csenge vagy Nana érezte jobban magát... Na jó, valójában engem is roppantul feldobott, hogy végre én is kipróbálhattam egy ilyet.



Szombaton aztán beindult az animált játszószoba is, ahol Csenge nagy bánatomra nyalókát is kapott (neki persze kevésbé volt szomorú ez a nap), a végén pedig egy szuper lila cicás csillámtetoválást is kapott a karjára!

Azért egy-egy órára ki is merészkedtünk a Balatonpartra, és az bizony még ebben a nagy szürkeségben is gyönyörűséges volt.

Külön fontos történet még Csenge laza megismerkedése a szállodaigazgatóval, Lászlóval, majd ezen kapcsolati tőke kihasználása ottfelejtett esőnadrágjának visszaszerzésére. na de ezt majd elmeséljük.



Nincsenek megjegyzések: