SM és a cici

A kenesei kiruccanás azonban nem bizonyult elegendőnek, hogy engem megmentsen az összeomlástól- kimerítő volt az utóbbi idő nagyon a munkahelyemen, a mindenkor és mindenhol helytállásban és sajnos megint a betegségem kellett, hogy figyelmeztessen, hogy behúzza a féket. Ezúttal kettőslátás a menü.

Csengének már nyomokban meséltem arról, hogy volt egyszer olyan, mikor kicsi volt és erős gyógyszert kaptam, hogy nem szopizhatott csak éjjel, mert belement a gyógyszer a tejbe, és az neki nem lett volna jó. Néha el kellett ezt mesélni. Így aztán erre lehetett most is utalni, mikor ismét kezelést kaptam. Most még nem szteroid, csak ACTH, egy olyan szer, ami a szervezet saját gyulladáscsökkentő hormonjait indítja be.
El vagyok keseredve, el vagyok fáradva, keresem, mit hogyan kellene úgy csinálni, hogy jó legyen mindkettőnknek. És közben ez a kicsi lány annyira jófej!

Igen, már mindjárt 4 éves, de bizony még szopizik és nekünk rendben is van ez így. Megbeszéltük, hogy mire nagy ovis lesz, 4 és fél évesen, akkor majd már elbúcsúzunk a cicitől. De egyébként pedig nagy rajongó. Érdekes, lehet, hogy sokban nehezebb lesz így az elválasztás- eddig rendben kezelte a tervet, de nemrégiben felvetette: "És akkor majd már soha többet nem ízlelhetem az anyatej ízét?"

Nem lenne nekem egyébként bajom a még tovább tartó szopizással sem, csak annyi, hogy azért arra nagy szükségem lenne, hogy az esti elalvások ne teljesen tőlem függjenek, elmehessek egy esti programra például.

Nos, most ezt viszont kitapasztalhatjuk, működik: mondtam ugyanis Csengének, hogy a gyógyszer miatt este még nem lehet szopizni, éjjel sem, csak reggel. És csudajól működik a dolog, éjjel sem ébred fel, lehet pihenni (illetve lehetne, ha nem gyötrődnék én amúgy csak úgy).

Arra vagyok épp kíváncsi, hogyan fogjuk ezt most folytatni, mert jó lenne innen nem visszalépni, ha nem lesz gyógyszer, akkor is megtartani a nyugodalmas éjeket.

Ami nagyon megható beszélgetés volt egy este, akkor még igen vacakul voltam:
-Csenge,  olyan jó, hogy ilyen ügyes nagy lányom vagy, hogy így segítesz, hogy hamarabb meggyógyuljon a szemem!
-Anya, eddig kislány voltam, most pedig már nagylány lettem!- Majdnem elsírtam magam.

Azért móka is van a dologban, az injekciókat ugyanis nana adja be nekem, Csenge pedig asszisztál. Az első alkalommal még csak nagyon figyelt, nagy élvezettel, aztán persze az orvosos cuccaival ő is jól kigyógyított. A második alkalom előtt viszont közölte, hogy most már ezt az injekciót ő szeretné beadni, hiszen tudja, hogy kell- és keserves sírásra fakadt, mikor mondtam neki, hogy azért azt csak olyan adhatja be, aki már elvégezte az ápolós iskolát, stb. Végül jó vége lett a dolognak, segített a nanának és mindenféle kezeléseket kaptam tőle megint.
Már csak meg kell gyógyulnom...