Vidámpark

A szülinapi ajándékok között volt egy vidámparki belépő is- a beváltásával a jó időre és az én jobb állapotomra is várnunk kellett. De eljött a nap.

Lássuk:


Mikor megérkeztünk (hétközpan 12-6-ig van nyitva a Vidámpark, mi 1 körül érkeztünk), mi voltunk az egyedüli vendégek az egész parkban. Olivérékkel mentünk, régi ovistárs, nagy barát. Ő sajnos nem nagyon mert felszállni semmire és ők 2-kor le is léptek. Azért hívtuk el őket, mert azt hittük, csak jobb lesz  a mulatság egy kis cimborával. Nos, nem így lett. Olivérrel a sima hajóhintán szórakoztak a legjobban együtt (meg is beszéltük az anyukájával, hogy legközelebb inkább játszótérre megyünk, ha össze akarjuk ereszteni a gyerkőcöket). No de Csenge 2-kor még maradni akart, és kitűnően mulatott magában egészen fél 6-ig (ő persze  még tovább is maradt volna).
Mikor megérkeztünk, azt éreztem, hogy a hely megérett a bezárásra (ez az utolsó szezon, aztán game over). Aztán, ahogy Csengét elnéztem, rájöttem, hogy ő egészen másképp látja ezt az egészet, neki ez maga Csodaország. És azt hiszem, nekem is az lett volna. És a körülmények is kedvezőek voltak. egyedül az autós körhintán! Minden kis járgányt sorra ki lehetett próbálni! Közben mesélt, mesélt magában, nyilván vele volt Márti, Maja, Tóbist, Léna és Dimitri meg a kisujjacskáék is, és bejárták Afrikát, Floridát, voltak oroszlán- és hurrikánvadászaton...
 És most néhány kis felvétel a hangulat kedvéért.
Nincs közöttük a János vitéz- kisvasút, amin 3x voltunk, az Elvarázsolt kastély, ami nem tetszett, mert szívatós és a nagy dodzsem, amit én vezettem hasonlóan, mint Csenge a kicsit.