Csenge idén nyáron is változatosan töltötte a vakációt.
Egy hetet Nanával (Göd-Petény), egy hetet apával (Budajenő- Kehidakustány), kettőt pedig anyával (Petény-Göd-Budajenő-Nyim-Somogyvámos-Celldömölk-Kapolcs...).
Petényben nagy volt a vidámság, mint mindig.
Többször ellátogattunk a Decathlonba, egyrészt, mert jó móka, másrészt, mert eldöntöttük: veszünk egy sátrat. Meg is találtuk végül a tökéletes példányt, fel is vertük tüstént a kertben, a patak mellett (meg is állapítottuk, hogy tulajdonképpen felesleges elutaznunk bárhova, itt is tökéletesen vadregényesen nyaralhatunk).
A vadregényes sátorozás azért kicsit cybercamping lett, Csenge itt sem mondott le az esti mesenézésről.
Igen jót aludtunk az új sátorban, anya pedig innen ment reggel dolgozni.
Végül csak összeszedtük a sátorfánkat, és elindultunk nyaralni.
Katit és Simont látogattuk meg először a csudaszép Nyimben, sátorozási élményeinket óvatos duhajként fokozva: először a mi udvarunkban, aztán az övékben, egy kis házban lakós pihi, majd Kapolcson már védőháló nélkül.
Katiék csodálatos, drága vendéglátók voltak.
Velük együtt ellátogattunk Somogyvámosra, a Krisna-búcsúba. Itt megtekintettük, milyen az, ha felnőttek életformaszerűen indiásat játszanak, giccsesen keverve a rusztikust a high tech-kel.
A napot nekem Csenge tette az elviselhetőn túl élvezhetővé: ismét sikerült lelassítani, elengedni a belső kényszert, hogy mindent meg kel nézni, ehelyett lassan, sokat árnyékban pihenve, kellemesen tudtuk tölteni a napot.
A leányzó egyébként- a bevezető videókon látott ruhaviseletekre alapozva- úgy döntött, hogy ide a hercegnő-jelmezébe illik jönnie, ezzel nem kis feltűnést keltve. Ezt még azzal fokozta, hogy odament emberekhez, és közölte velük: "Szép a ruhád!"- nekem pedig érdekes volt figyelnem, mennyire nem tudnak a felnőttek mihez kezdeni egy egyszerű, őszinte bókkal. Egy nő még meg is jegyezte nekem: "Nem kellene ezt csinálnia. Zavarba hozza az embereket."- Nos, lehet, hogy a hiba nem abban a készülékben van, amit a hölgy gyanít.
A Krisna-búcsú fáradalmait aztán Nyimben, a kertben lazulva pihentük ki, mielőtt elmentünk Siófokra kifejezettem azért, hogy vattacukrot vegyünk- mert ez bizony a legnagyobb csalódás volt a krisnásokban: azt ígérték minden szórólapon, hogy lesz a búcsún vattacukor. És nem volt. Szereztünk hát. Egyből kettőt, biztos, ami biztos.
Katiéktól elbúcsúzva rövid és meglehetősen értelmetlen kitérőt tettünk Tihanyba, ahol megnéztük a Levendula-házat, bőrig áztunk és egy roppant finom levendulazselés goffrival valamint egy levendulamentes kávéval lazultunk, míg az eső már nem ömlött, mintha dézsából öntötték volna, hanem simán csak nagyon esett. Ekkor továbbindultunk Celldömölkre, ami az egyik legcsúnyább kisváros, ahol valaha jártunk.
Ide ugyebár a vulkán miatt jöttünk. A Ság.hegyen volt a szállásunk. ami szép, csak sajnos a kevéssé szép városkára láttunk rá. És különben is, esett az eső, folyamatosan. De legalább most nem sátraztunk.
Azért volt egy kirándulóidős napunk, amit ki is használtunk a vulkán bejárására. Cuki tanösvényt építettek ki.
És leginkább: közel volt Sárvár!
Felmerült a nyaralás tervezésekor, hogy legyen megint Sárvár, mint tavaly. Mert az olyan jó volt.
De elvetettem az ötetet, mert még egyszer úgysem lehet olyan jó.
Pedig lehetett volna.
A sárvári fürdő a nagyszerűnél is szuperebb, a kalandpark pedig mindent visz!
Mit is mondhatnék? 2 nap egymás után 100. lett Csenge, így ajándék "aranymosás"-t kapott. És mivel második nap közölte, hogy a korosztályának szánt pálya "bébikönnyű", felengedték a nagyobbaknak szánt pályára, 3 méter magasba!
Mondhatnám, hogy mennyire izgultam, de valójában biztonságban éreztem a leányzót. Először ismét végig kellett mennie a tanpályán, ahol most már nem segítettem a karabinerek kapcsolgatásával, mondtam, hogy fent ezt már majd csak maga tudja csinálni- és ügyes volt. Másrészt ő olyan nyugalommal haladt odafenn, hogy ez óhatatlanul átragadt rám is. Semmi "hú, de nagy kaland" meg izgalom, ment lassan, dudorászva, kényelmesen elmerülve a tevékenységben, úgyhogy egy idő után a legnagyobb gondom az volt, hogy a nyakam elfáradt a fejem feltartásától- mert azért annyira nem lazultam le, hogy egy pillanatra is ne figyeltem volna Csengét.
Ment, ment, lassacskán, kényelmesen, lazán, aztán egyszer csak közölte, hogy ő most elfáradt (azt hiszem, még két állomás volt ekkor), leült egy kis "szigeten", míg hívtam egy animátort (ilyen kedves, jófej animátorokat, mint ők... le a kalappal!), aki felmászott hozzá, átment vele a nemszeretős részen, majd kedvesen meggyőzte, hogy a végét még csinálja meg. Ez is nagyon tetszett, hogy nem csak simán lehozta, hanem segített a fáradtságban, de közben nem erőszakosan győzködte.
Szóval ez is nagyon jó élmény volt mindkettőnknek.
Utolsó napunkon ellátogattunk a Kemenes Vulkánpark-ba, ahol többek között megismerhettük, milyen is egy földrengés...
Sőt, még vulkanológus-ruhát is aggattunk magunkra (miközben a hátamon egy vulkáni kövekkel teli hátizsák erősítette az izmaimat.
Kapolcs maradt a végére.
Kapolcs: hippis-kalandos lazulás, ahol a bőrig ázás is móka, ahol mindenki cimbora.
Annyira elfáradtam, mire Kapolcsra indultunk volna, hogy már legszívesebben hazafelé vettem volna az irányt. Ami miatt mégsem ezt tettem, az egyrészt persze Csenge lobbija volt, másrészt az az egyszerű tény, hogy Kapolcsig kevesebbet kellett vezetni, mint hazáig.
Aztán mikor megérkeztünk, megtaláltuk az udvart, ahol sátorozhattunk, még fel sem állítottam a sátrat, már azt éreztem, hogy pihenek, miközben Csenge már ki tudja, hol járt, vidáman ismerkedve gyerekkel és felnőttel.
Másnap megérkeztek Boldizsárék is, így tovább fokozódott a móka.
Egy spontán torta:
A hörcsögök visszaszerzése Nathan-éktől, ahol miközben az anyák elmerülten beszélgettek, a gyerekek hideg gyümölcslevest készítettek gyümölcsökből, narancsléből, levesbetétként ropit használva- vegetával ízesítve (bio!)...
Jót nyaraltunk idén is, bár nem olyan fergetegesen tökéleteset, mint tavaly- amit ugye nem akartam egy az egyben megismételni, gondolván, nem lehet megint ugyanolyan jó úgysem.
Nos, Sárvár ismét kiütéssel győzött, így a jövő évre a terv Sárvár- központ, ahonnan azért újra felmegyünk a Ság-hegyre, és most a Sümegi várat is megnézzük. Utána meg Taliándörögd.
Na jó, esetleg mégis egy Európa-kempingtúra :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése