És akkor most kellett egy kis liba is.
(Mellesleg egy disznófület is vettünk, a "disznófület ropogtatok"mondókasor jegyében, nem tudom még, mi lesz vele, leginkább csak remélem, hogy ott felejtődik a fagyasztóban.)
A két libacombot annak rendje és módja szerint megsütöttem, ahogy nagymamámtól tanultam (manapság ezt a módszert, mint megtudtam a netről, konfitálásnak hívják a menők. Mami ezt nem tudja, csak azt, hogy így a legfinomabb és sokáig eláll a hús).
És persze nem bírtam ki, hogy ne egyek én is egy kis libacomb-darabokkal cifrázott, frissen sült zsíros kenyeret lilahagymával és retekkel meg paradicsommal.
Csenge inkább csak a húsra koncentrált, nagy lelkesedéssel nyammogott:
-Anya, te most milyen táriánus vagy?
-Hát, én most flexiben nyomom, flexitáriánus vagyok: általában vega, de időnként megengedek magamnak egy kis húst- magyarázom, és kissé zavarban vagyok.
-Hát, én biztos, hogy nem vagyok flexitáriánus!- mondja, csibészes vigyorral a szemében.
-Te mi vagy?- kérdezem, mert tudom, mi a dolgom.
-Hús-táriánus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése