Altatás

Mostanság Csenge már egy jó ideje nem felolvasós mesét választ alváskor, hanem a mi saját klasszikusunkat, a Palmonellá-t.
Palmonella egy kislány, aki most 6 éves, elmegy világot látni, majd kalandozásai után hazatér Bodrival, a kiskutyával, aki útközben lett a társa.
A mese már kb. egy éve megszületett, időközben lettek folytatásai is, de végül az első rész lett a kedvenc, ezt mesélem el úja és újra.
Ha valamit másképp mondok, kijavít- kivéve, ha pont olyat sikerül hozzáadnom, ami tetszően érdekesíti a történetet. A lényeg azonban állandó.



Az is külön móka ezeknél a meséknél, ha olyan álmos vagyok közben, hogy elkezdek álmodni, és véletlenül valami egészen mást mondok, mint ami a történetbe tartozik. Ezeket rendre felidézi, van, amit újra bele is kell mondani a mesébe, mert vicces.
(Például, mikor Palmonellának indulás előtt az apukája ad 3 dolgot, "amiket akkor vegyél elő, ha segítségre lesz szükséged"- és ehelyett azt mondtam: "Palmonella, ezeket majd akkor vedd elő, ha leves van."
A másik, mikor Bodri visszahozza az eldobott ágacskát- és nem Palmonellának, hanem Pinokkiónak viszi vissza.
Vagy mikor "nem tudtak elmenni, Pomázra, de ez nem is baj")

Mese előtt azonban beszélgetnünk kell, olyasmiről, ami épp foglalkoztatja Csengét.

-Anya, beszélgessünk a vulkánokról!

Vagy az utóbbi napokban:

-Anya, beszélgessünk a királyokról!

Miután beszélgetünk, általában még jön egy viccelődés:

-Palmonella vicc.
-Palmonella sicc.
-Palmonella sacc.
-Palmonella klassz.
-Palmonelle zsupsz.
-Palmonella zsapsz.

És így tovább.

Utána a mese, amibe sokszor mindketten belealszunk.
És bizony olyan is előfordul, hogy Csenge valamikor az éjszaka közepén megébred- mondjuk 2 körül- és felszólít, hogy folytassam a mesét. Nem érzékeli ugyanis, hogy közben órák teltek el.
Volt olyan, hogy folytattam, arra gondolva, hogy jobb, ha mondom, nem kezdek el vele vitatkozni, így egy perc alatt visszaalszik, amúgy meg felébredne. De mikor harmadjára volt ilyen, már soknak találtam és mondtam, nem mesélem most már tovább, éjszaka van. Ebből sírás lett. De utána megbeszéltük, hogy éjszaka nem mondjuk tovább a mesét, ha bealudtunk, majd tovább álmondjuk.

Így telnek a mi kis szeretett estéink Csengével.