Úgy éreztem, itt az ideje új adventi naptárat beszerezni Csengének ahelyett, amit 3 éve készítettem és bizony már kissé viseltes.
Viszont ahogy mutogattam a leányzónak, milyet vennék, ő kerek perec közölte, hogy "De a mi naptárunkat meg kell tartani. Vehetsz mellé egy másikat is, de az kell."- Ennek végülis örültem, kicsit megragasztottam a zöld kartont, jól szuperált ismét.
Nálunk egyébként úgy van- mostanra definiálódott kimondva-, hogy az adventi naptárat anya készítette, egüt kitesszük, rábiggyesztjük a zsákocskákat, az edventi angyal meg hoz bele minden decemberi reggelre valami meglepetést.
Amivel az idén meglepett Csenge: egy este, ovi után (amikor kézműves foglalkozással zárult a nap, ami fantasztikus, a nagyszerű Tünde nénivel, aki roppantul inspirálóan hat Csengére) nekiült, és készített egy adventi naptárat. Nekem.
Erre végül nem került sor, de nekem amaga a naptár nagy örömet szerzett. Azóta is ott lóg a konyhaablakon.
Összesen 3 csokis adventi naptára lett Csengének végül- ezek eleinte lelkesítették, de egy idő után meg is feledkeztünk róluk, még ma, január 2-án is van jónéhány csoki az ablakocskákban, Jövőre egyeztetni kell a nagyikkal- apával, hogy ki adja azt az egyet, aminek van értelme.
Adventi meséket is mesélni kezdtünk, de egyrészt az óvó néniknek is bevittem a gyűjteményt, ott is olvasták, másrészt otthon mégis inkább Palmonellát választotta a lánykám minden este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése