Megkérdezte Csengét, hogy ha egyszer elutaznak majd valahova, akkor melyik az a játék, amit mindenképp vinne. A Barbik.
Este kereste Csenge az egyik kedvenc cipőjét, de nem találta. Mindegy, felvett egy másikat. A Barbik is eltűntek szem elől, de már úgyis alvásidő volt.
Valami lappangott a levegőben. Valahogy felreppent egy beszélgetés arról, hogy ki milyen meglepetéseket szeret és milyet nem. Aztán anya közölte, hogy holnap lesz egy meglepetés, és az biztosan olyan, aminek örülni fog Csenge. Mindketten izgatottan aludtak el.
Anya reggeli után közölte, hogy autóval fognak menni valahova.
Csenge örömmel fedezte fel, hogy az ülése mellé be van készítve az utazó-irodája (rajzeszközök, rajztábla, papírok, olló, ragasztó-stift) és még egy szép kis zsákocskát is talált, benne elemózsiával, finom falatokkal.
-Elmegyünk ma világot látni- mondta anya, ahogy elindultak.- Meseútra megyünk, egy Noszvaj nevű falucskába. Kicsit sokat kell menni, de megállhatunk pihenőt tartani. Aztán a Meseúton az első állomásunk a Harmónia Cukrászda lesz.
A "Harmónia" most különös jelentéssel és jelentőséggel bír Csengénél, épp Én kicsi pónim- korszakát éli (csakis az első két rész, de az sokszor, ahol a harmónia elemei egy-egy póninál vannak, kalandok, a sötét oldal megjelenése, a végén persze minden jóra fordul). Elbeszélgetnek róla, mit jelent a harmónia szó, milyen jelentései vannak.
Aztán egyszer csak megérkeznek. Egy átlagos felnőtt-mugli szemlélő azt hinné, hogy a Harmónia Cukrászda nem valami nagy szám. De ha figyel az ember, meglátja, hogy a fűben kis cuki lények őrzik, bent meg egy angyal.
A nénitől megkapja Csenge az első meséjét, színezővel, feladattal, és kap egy térképet is, ami segít majd megtalálni a Meseút többi állomásait.
Egy süni-marcipán elfogyasztása után anya elmeséli a mesét, majd Csenge leül színezni a kis asztalkához.
A térképet követve útnak indulnak. Az Éneklő Patak mentén visz az út. Csenge nevezte el így, mert amit anya énekelt:Széles a Tisza, szellő legyezi.
Nincs olyan leány, ki átevezi.
Csenge tegnap este mégis átevezte,
Ez ám a leány!
-azt a patak utána dúdolta!
Csuda egy patak volt, Csenge úgy találta!
Megették elemózsiájukat a Gyöngy-tónál (a felnőttek Síkfőkúti tónak nevezik, de a gyerekek ezt is jobban tudják, hagyatkozzunk hát rájuk). Mikor jóllakott, Csenge sétálgatott a tó partján és több kedves idős noszvaji nénivel és bácsival megismerkedett.
A következő állomás a Meseúton a Nomád Hotel volt. Itt is roppant kedves emberek fogadták a vándorokat, egy elvarázsolt szépségű szállodában. Ide még visszatérünk, legalább kempingezni!-döntötték el, miután elolvasták a második mesét.
Ezután a kedves nevű Rozmaring Vendéglőbe vezetett útjuk, itt is megkapták meséjüket, de nem volt különösen kedves fogadtatásban részük. Az udvaron elolvasták a mesét, aztán uccu neki!- indultak a következő, utolsó állomásra.
Anya közölte, hogy oda autóval fognak menni. És bár Csenge először tiltakozott, út közben belátta, hogy ez bizony messze van.
Csillogó-villogó kastélyba érkeztek: az Oxigén Hotelbe.
"Tihanyi Csenge vagyok, a meseút vándora. Kérem a mesémet!"
Meg is kapta. Anya valamit sustorgott a nénivel, majd közölte Csengével, hogy itt egy különleges helyen olvashatják el a mesét.
-Anya! Ez olyan, mint egy szállodai szoba!- ujjongott Csenge és izgatottan nézett anyára.
Bizony, elérkeztek a meglepetés újabb részéig.
A Meseút számukra most ebben a szállodában ért véget, ahol csudajó két napot töltöttek ezután.
Játszószoba Csengének, masszázs és csikung meg zazen meditáció anyának. Gyönyörű szoba, japán fürdő, gyerekszauna. A gyerek-medencénél Totoró figyelt a falról. Finom ételek.
És a legfontosabb: a személyzet a legjobb, legkedvesebb, valószínűleg Tündérországban képezték ki őket.
Nem ám a hotelben lógatták ám a vándorok a lábukat naphosszat!
Elmentek például megnézni a híres kaptárköveket Szomolyára. És lássatok csodát: itt is kedves segítőre leltek!
Mikor ugyanis Szomolya közepén leparkolva nem tudták, merre induljanak, anya megszólított egy bácsit. Aki tüstént felajánlotta, hogy nem csak, hogy útba igazítja őket, fel is viszi őket a kaptárkövekhez, mert hosszú lenne az út oda-vissza. Kiderült, hogy ő a polgármester!Mesélt nekik a legendás kövekről, majd tovább ment, útjára.
Sokat beszélgettek vulkánokról, ősemberekről, a magyarok történetéről...
Élvezték a tavaszt, az erdő varázsát.
És hogy csupa jó emberekkel találkoztak ezen az elvarázsolt utazáson.
Délután a szállodába visszatérve még belefért egy lazulás anyának és egy nagy játszóházazás Csengének.
Mikor az utolsó nap reggelén búcsút vettek a szállodától, mindketten úgy döntöttek, hogy ide még vissza kell térniük.
***
Mikor elbúcsúztak a szállodától, még ellátogattak a barlanglakásokhoz, mielőtt Noszvajt is maguk mögött hagyták. Ezeket a lakásokat a puha vulkáni tufából álló dombokba faragták régen a szegény emberek. Manapság művészek vették birtokukba a területet. Különös volt elképzelni, milyen lehetett itt élni. Egy cigánylány belépőt kért anyától. Anya adott neki egy kis pénzt, bár mondta Csengének, hogy valószínűleg hazudott, hogy itt belépőt kell fizetni, De azt is látták, hogy a lány a családjával még egy barlanglakásban lakik, picit lejjebb, láthatóan nem túl fényes körülmények között. Így úgy gondolták, jó helyre kerül a pénz, akár belépő, akár nem.Hazafelé a Siroki Vár felé vették az irányt.
Azt játszották, hogy Csenge egy hercegnő, aki megy a barátnőjét meglátogatni. Hintóval száguldottak végig hegyeken-völgyeken. Ha útonállókat láttak, kicselezték őket, végül szerencsésen megérkeztek a várhoz.
Itt a török idők végvárainak életét ismerhették meg, még régi török ruhákat is felpróbálhattak- de ekkorra belefáradtak a sok fotózásba, úgyhogy ezt csak elmesélem.
Itt a várban fogyasztották el elemózsiájukat is, majd mikor jót ettek és alaposan körülnéztek, hazaindultak.
Csenge jót aludt az autóban, anya viszont nagyon kifáradt a vezetésben.
Ami viszont közös: mindketten igen jól érezték magukat ezen a csodálatos tavaszi kiránduláson!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése