Szemüveges kaland-2

Ahogy ígértem, itt vagyok a történet folytatásával.
Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy mi azt elképzeltük.
Egy alapos vizsgálat azt mutatta, hogy Csenge szeme kb. plusz feles, a doktornő elmagyarázta, hogy ez ebben a korban elég gyakori és általában ki is növik, nem kell szemüveg.

Csalódás.

De nem értem, miért kell ezt titkolni, miért nem mondja ki, hogy most szomorú, mert nem erre számított (nem csak ebben a sztoriban, mindig így van ez). Pedig csalódott.

Csak reménykedem, hogy 15 vagy 20 éves korában olyan lesz a kapcsolatunk, hogy őszintén és nevetve meg tudjuk beszélni ezt az egészet, és kiderül, hogy a rosszul látás tulajdonképpen tettetett volt-e vagy tényleg volt valami zavaró a látásában.
Mert simán lehet, hogy Adrienn története adta az inspirációt (aki harmadikos korában szeretett volna szemüveget és elérte, hogy kapjon is, de egy hét után megunta), miután Anna szemüvege megtetszett. De más is lehet.

Akárhogy is, Csenge nem kapott szemüveget.

Vagy...?

Otthon aztán csak arra jutott, hogy ő mégis annyira szeretne szemüveget. Ha nem ad az orvos, akkor egy nem-dioptriásat... És nekiálltunk kereteket nézegetni a neten. Választott is egyet, az kell, semmi más, az viszont kell! 4900 forint.
-Csenge, nekem nincs erre pénzem, ez túl sokba kerül, hogy a móka kedvéért...
-Anya, én kifizetem a zsebpénzemből.

És elővette a kiskosarát, amiben jónéhány szebbnél szebb erszény és tárca lapult, bennük szépen szortírozva ötösök, tízesek, százasok... még egy ezres is. Szépen kipakolta és kis segítséggel megszámolta mindet. 4700 forint. Évek gyűjtése.

-Csenge, ha tényleg ezt akarod, legyen. Én fizetem a postaköltséget.

Megrendeltük a Szemüveget. De közben egy sétánk alkalmával találtunk egyet a földön. Egy motoros (?) szemüveg lehetett, tiszta átlátszó műanyag, csak a füle mögött narancssárga. Ebben ment pénteken iskolába. Ebben volt egész nap. Nem vetették le vele- nyilván azt hitték, ezt kapta az orvostól.

-Anya, ne mondd el Szabolcsnak!- cinkosok lettünk. Szabolcs nem kérdezte. Szerencsére.

Várt és várt és apa végül pénteken meghozta az Igazi Szemüveget. Rajta volt péntek délután. És szombaton. És még vasárnap is egy kicsit.

Rajta volt a Telki Fesztiválon is, ahol voltak waldorfos cimbik. Anyukák, mikor kérdezték, mi ez a matricás szemüveg, elmondtam mókásan-büszkén, hogy ugyan nem kellett szemüveg, de Csenge annyira szeretett volna, hogy vett egyet magának a saját pénzéből.

-Anya! Ezt ne mondd!!!- nagyon mérges, és közben sírós is.
-Akkor mit mondjak?
-Ne mondj semmit!
Ebben maradunk.

Este vacsoránál bocsánatot kérek tőle, amiért kiadtam a titkát egy jó sztori gyanánt az anyukáknak. A bocsánatot elfogadja, továbbá megkér, hogy az "Így jártál" kissé szarkasztikus kifejezést is mellőzzem a jövőben, mert neki az is nagyon rossz (ezt most nem használtam, de ha már témánál voltunk, jó volt ezt is tisztázni).

Hétfő reggel:

-Anya, mi lesz, ha megkérdezik, hogy miért nincs rajtam szemüveg?
-... Mi lenne, ha azt mondanád, hogy nem kell mindig hordanod?
-De azt nem merem.
-...Akkor... mi lenne, ha nem mondanál semmit?
Ez tetszik neki.

De senki nem kérdezett semmit az iskolában.

A szemüveg 3 napja a polcon pihen.