Nagy nap lesz ez. Már több, mint egy hónapja készülünk rá. Van az tán 3 is.
Az úgy volt, hogy Csenge egyszer csak közölte, hogy nem lát jól az iskolában, hogy homályos a tábla. Kicsit szkeptikus voltam, mert ez egybeesett azzal az időponttal, mikor Anna barátnője új szemüveget kapott- és bizony ő is nagyon szeretett volna egyet.
Ugyanakkor én is elsős voltam, mikor elkezdtem homályosan látni.
Időpontot foglaltam hát- és bizony heteket kell várni a gyerekszemészetre. Ezek a hetek pedig egyre lázasabb készülődéssel teltek."Anya, a szemészet lesz tőled az egyik szülinapi ajándékom!"
Az első időket jellemző lelkesedésbe egyre több izgalom és szorongás is vegyülni kezdett. Izgalom és lelkesedés, mert szeretne szemüveget, mert tetszik neki az enyém és Annáé is. És mert tervezgetheti, ő milyet szeretne majd. És szorongás, mert attól tart, ki fogják csúfolni.
És hogyan oldja egy ügyes ember a szorongását? Hogyan erősíti meg örömét? Hogyan éli meg teljesen azt, amiben van?
Már megint tanulok.
Először is rajzol. Pontosan megtervezi, hogy lesz. Milyen ruhában megy majd a szemészetre. Természetesen a szemüveges kutyásban.
Másodszor: interjúzik. Megkérdezi az illetékes fiúkat, számíthat-e arra, hogy majd csúfolni fogják, ha szemüveges lesz. Átbeszéli velem a felmérés eredményeit.Vasárnap este rajzos naptárat készít. Már nekem is el kell mondanom, milyen ruhában fogok menni kedden. A naptáron visszamenőleg is készít kiikszelős napokat.
Hétfő reggel kikészíti a ruháit. Keddre.
Innen folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése