8 és fél éves és még mindig a karomon alszik el. Vacsi (sonkás-sajtos melegszendvics általában), pizsi, fogmosás, aztán be az ágyba; ha még korán sikerül lefeküdnünk, akkor meseolvasás, egyébként, kiskifli-nagykifli, Csenge a karomra, Léna maci Csenge karjába és beszélgetünk. Mind a ketten nagyon szeretünk beszélgetni. Megbeszélni. Elmesélni és kielemezni.
Most az új osztálytanítóról, Annáról kérdeztem, hogy milyen volt vele a harmadik osztály első napja ("Anya, ő dagi, mint te. Puha, cuki. Most már van egy anya az iskolában is!"). Anna néninél okésan viselkedett az osztály, de az angolt unták, ezért csúszkáltak, még Anna is.
-Anya, amúgy hogy is van ez az egyetem, meg főiskola, meg középiskola meg gimnázium?
Nem megyek most bele az oktatáspolitikába, nem ez most a lényeg.
Azt mondom, hogy a gimnázium az általános iskola folytatása, csak ott még alaposabban megtanulnak a gyerekek mindent.
Az egyetem/ főiskola meg egy nagyon klassz dolog: ott elmélyedhet az ember abban, ami a legjobban érdekli a világon.
Elmondom neki, hogy nekem az angol és a tanítás volt az (és még mindig így van ez), amit a legjobban szerettem csinálni és nekem a főiskola ezért csudajó volt. Mindenféle angolos dologról mindenfélét nagyon alaposan megtanulhattam, sokféle tanártól, így is, úgy is...
Rájövök és el is mondom, hogy a főiskola tulajdonképpen egy élményfürdő az agynak.
Nagyon jó érzés fog el, ahogy mesélek neki az iskolai emlékeimről, élményeimről. Egy kicsit visszatérek a gimire is, hogy ott ugyan nem angol, hanem francia volt nálam, és az csak a második kedvencem, de azt is hogy szerettem és hogy milyen jó barátságok születtek itt is, ott is.
És csak mondom, mondom, ringatózunk az emlékekben és érzem, hogy Csenge légzése egyre egyenletesebbé válik... Egyszer csak megébred- de alig:
-Anya, álmodtam...- mondja pihe-puhán- azt álmodtam, hogy Annával és Zorkával játszottunk... Jaj, de jó volt! ... Anya, megyek vissza... Anya, énekeltél már?
-Még nem, de most kezdem.
És elkezdem, ez is ugyanaz a dalcsokor már vagy 6 éve:
Csija-buja, arany baba...
Kis mama, kis baba jójszakát...
Békén szusszan a mackóhad... (első versszak)
Aztán Palmonella.
Ma odáig nem jutottunk, hiszen a dalokból is csak a hanghullámok ringatására volt szükség a visszaúton Annához és Zorkához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése