Kedves Bea!
Remélem, bírod még a leveleimet, ez most megint kikívánkozik belőlem (fogadóóra helyett :)).
Kicsit "égő", hogy csak tegnap jutottam el odáig, hogy megnézzem Mira füzetét, de ezáltal tegnap hatódtam könnyekig: annyira szép és jó és értékes, amit csinálsz velük, amit ezáltal ő is alkotott.
Persze, hogy tele van hibákkal, hogy az írott "l" úgy néz ki, mint egy "e", hogy néha egybeíródnak dolgok, hogy máskor meg lemarad egy-egy szó vége.
De azt gondolom, nem ez a lényeg.
Azt is tudom, hogy bár közösen alkotta az osztály a szöveget (és ez nekem nagyon tetszett), Mira nem értett mindig egyet azzal, amit leírtatok, ő másként mondta volna- viszont nem mondta ki a gondolatait, mert félt attól, hogy kinevetik. (Fura ezt megélnem, mikor sokszor pont ezeken a gátlásokon dolgozom felnőttekkel, ami bennem is bennem volt és meg kellett dolgoznom azért, hogy túllépjek rajta. Valahol abban bíztam, hogy az én gyerekem majd már laza lesz ebben, más veszi őt körül, de mégsem. Végülis arra jutottam, rendben van ez így, majd eljön az ő ideje is, hogy túllásson az iskolai gúnyolódásokon, piszkálódásokon.)
Olyanokról is mesélt, hogy pl. a "kikosaraz"-szó neki kifejezetten tetszett, és ezt írta, annak ellenére, hogy az osztály leszavazta. Nem értette, miért nem inkább örültek, hogy tanulhatnak egy érdekes új kifejezést ahelyett, hogy elutasítják.
A házi feladatokkal kapcsolatban volt némi küzdelem- elfelejtés,csakazértsem-úgy-
Szerette Tündér Lalát és szerette az egész irodalom-epochát.
Én meg szeretem, hogy ilyen szép ez az egész "csomag", köszönöm! :)
Noémi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése