Negyed 9 van és még alszanak a gyerekek. Már egy hónapja tart a vakáció, de ilyen még nem fordult elő. Ma különösen nem a sokáig alvásra számítottam. Persze tegnap jól elfáradhattak.
Egy ideje úgy működnek Mira irodalmi szokásai, hogy van egy-két könyv, amit ő olvas, és van egy közös, amit én olvasok fel neki. Olyan is volt- kéjes élvezet nekem-, hogy ő olvasott fel nekem egy egész könyvet, ami ráadásul a Harry Potter első kötete volt, régóta nagy kedvencem, különös öröm volt a lányommal együtt kacarászni a poénokon, gyönyörködni a szépségekben, álmodozni a varázslóvilágról…
Most éppen Mészöly Ágnestől olvassa a Hanga és Várkony sorozat első kötetét (az írótól a Sünimanó volt az alap, mindketten imádtuk, többször olvastuk, de ideje volt továbblépni egy krimire), tényirodalom kategóriában az 50 elszánt magyar nő című könyvet tanulmányozza (újra; az Esti mesék lázadó lányoknak-ot még együtt olvastuk anno, ebből már csak beszámol az érdekesebb nőkről).
Együtt pedig a Nyár a szigeten című Csukás István-regényt olvassuk, amit egy volt tanítványom selejtezett ki, aki persze utálta, mert náluk kötelező olvasmány volt. Nálunk viszont nem az, de ha az lenne, akkor is szeretné(nk), ez biztos. Hol volt ez a könyv az én gyerekkoromban?! Kalandos, vicces, és ugyan teljesen fiús, de nem annyira, hogy ne tudnánk kapcsolódni hozzá.
Sőt.
Talán ennek a könyvnek köszönhetően alszanak még a lányok.
Sátorban, a kert végében.
Aki járt már nálunk, tudja, hogy ez nem egy kis konyhakertet jelent, hogy a házinénink a férjét legalább annyi testmozgásra próbálja rávenni, hogy sétálja körbe a kertet, de ez leginkább a fűnyíró taligán ülve valósul meg. A kert vége a patakon túl, az erdő aljában van. A sátor pedig árnyas fák tövében ott áll, tegnap óta. A két lány: Mira és Vimala teljesen egyedül állították fel és rendezkedtek be ott önfenntaró életmódra. Tegnap körülbelül 2x 15 percet töltöttek a házban, ezen túlmenően nem láttam őket. Ez idő mindössze annak köszönhető, hogy a teljes önellátásuk még nem megoldott, ezért az ebédért-vacsoráért bejöttek. (Hamarosan azonban- a saját kempingezésünkhöz veszek gázfőzőt, így augusztusban már magukra főzhetnek a lányok odakint.)
Este 11-kor elindultam, hogy rájuk kukkantok, de olyan köd volt és hideg, hogy lenge pizsamámban visszafordultam. Hajnali 3-kor megjelentek, felébresztette őket a macska és bejöttek pisilni. Elmondták, mennyire hideg van, hogy betakaróztak. Én meg azt hittem, hogy most akkor vagy vége az éjszakának, vagy idebent akarnak tovább aludni a melegben. Szó sem volt róla. Kempinglámpával a kezükben visszavonultak a sötét, ködös hidegbe…
Önállósodás, bátorságpróba, kaland, kuckózás… irigylem őket. És élvezem én magam is a nyári vakációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése