Nyaralás-2019

Idén Mira gombásztáborba ment (a tavalyi katasztrofális íjásztábor és az idei -utólag legjobb indulattal is csak tanulságosnak nevezhető napközis drámatábor után), és ez valami fantasztikusan sikerült.
A tábor Kárászon volt, így előtte egy hosszú hétvégét Pécsen töltöttünk. Ebből a legnagyobb élményünk a Zsolnay-negyed látogatása volt, illetve egy valószínútlen időutazás, ahogy onnan hazafelé sétáltunk, az út egyik oldalán egy lepukkant világ tárult elénk, a másikon viszont modern épületek sorakoztak. Hamar rájöttünk, hogy ez bizony időutazás, a múlt és jövő között, a modern a múlt, a lepukkant pedig... a jővő... Ez igen izgalmas élmény volt.

Mira ezek után a Gomboszi táborban töltött egy nagyszerű hetet, amit nagyszerű emberek vezettek és ahol csudaklassz volt a társaság is. Mira boldogan, de kimerülve fogadott.
Igaz, hogy a gombászás nem lesz a hobbija, de sebaj, mert igen jól telt a hét. Amellett, hogy megkapta az "A tábor leglazább résztvevője" címet, azt is elmondták a vezetők, hogy mennyire érzékeny, empatikus lány Mira. Megerősödve búcsúzott a tábortól.

Itt kezdődött a mi közös nyaralásunk, az idén Mecsek- Balaton útvonalon.
A sors különös fintoraként Magyaregregyen, a Máré Vára kempingben kötöttünk ki, ahol 2 helyett 4 éjszakát töltöttünk és ahol az utolsó napig mi voltunk az egyedüli magyar vendégek...
Ahogy felvettem Mirát a táborból, Pécsre látogattunk, ahol a fő célunk a macskás kávézó volt. illetve Mira frizurájának felújítása.

(a bejegyzés eddig még a nyáron megszületett, de itt néhány hónapos szünet állt be a beszámolóban)

*******************
(2019. október 23-a van, és a FB ezt az emléket dobta fel elém:

"-Hagyjuk màr ezt az atomfizikust!
-Itt mindig minden egy dollár.
-Hogy tudunk belemenni a hangyabolyba?
-Most ne ilyenekről beszélgessünk, ez túl nehéz!
-Hagyjuk most a varázslást!

---mondja időnként, ahogy a karomon alszik. Pedig màr megy le a làza. Hol járhat?"-2015

Erről pedig eszembe jutott, hogy az idei nyaraláson is volt ám lázálom... Folytassuk csak... Immár kevesebb lesz a részlet, mint ahogy lekezdtem, de a lényeg, hogy a nyaralás a szívünk közepében van, annyira szép élmény volt.

*******************************

A macskás kávézó, a frizurakészítés és a KFC-s ebéd is megvolt, örültünk is  neki, de Mira rendkívül fáradtnak tűnt (így a cukorka-manufaktúrát közkívánatra- és csodálkozásomra- ki is hagytuk).
Dolgunk végeztével visszamentünk a kempingbe és aludni tértünk jó kis sátrunkban.
Éjszaka aztán nagy vihar jött. Mira aludt mellettem, én pedig azon izgultam, vajon mikor ér a villámlás olyan közel, hogy fel kell ébresztenem és á kell másznunk az autóba, ami biztonságot ad (Mindketten hallottunk a Faraday-dobozról, és nagyon izgalmasan szupernek tatáljuk, hogy villámlás esetén repülőben vagy autóban lenni a legbiztonságosabb hely.)
Az eső esett, mintha dézsából öntenék, iszonyat szél fújt, de a sátrunk állta a sarat. A villámok sűrűn követték egymást, de a mennydörgések még lemaradásban voltak, én pedig hezitáltam... aludni nem tudtam, az biztos. Mira békésen és érezhetően nagyon mélyen aludt mellettem.
Aztán egyszer csak.. .nem, nem a ménkű ütött be... Mira ült fel, kezdte el dobálni magát és rugdosni vadul, közben kiabált: "Jaj-jaj! A gombák!"
Megfogtam a homlokát: tűzforró volt.
Azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen. Kedvesen-megnyugtatóan simogatni és közben lefogni a lábát, ami igen sokat támadta  a sátor falát: ha már a viharnak ellennáll, nehogy ettől essen szét a fejünk felett.
Finoman ébresztgettem:
-Mira, minden rendben, itt vagyok melletted. Sátorban alszunk, vihar van, annak a hangjait hallod. De itt vagyok veled, minden rendben van. Mira, Mira: minden rendben.
Kicsit magához tért, megnyugodott, a karomon elaludt.
Én persze még jó darabig ébren voltam, figyeltem, ahogy lassan megy le a láz, vonul el a vihar... aztán én is elaludtam, mikor kint és bent is lecsitultak az események.

Másnap kiderült, hogy Mira tenyerén, talpán kiütések vannak, a torka pedig egy kicsit fáj. Elvittem orvoshoz, hogy megtudjuk, mi ez, és mert a tervek szerint Vimalával folytattuk volna a nyaralást a Balatonon.
Kiderült, hogy ez a "kéz-láb-száj betegség", ovikban, gyerekközösségekben népszerű vírus, nagyon fertőző, jellemzően 10 éves korig támad (de ha felnőtt elkapja, jaj neki). A vimalás program így elúszott, mi pedig sátor-szanatórium üzemmódban folytattuk a nyaralásunkat. Igazán élvezetes volt valójában. A telefonomon beállíttottam az HBO Go-t, a sátorban fekve ez volt a mozink, így filmeztünk, pihengettünk egész nap,  csak pizzázni keltünk fel.

Olyan mesés hely volt ez és annyira jó volt itt lábadozni-lazulni, hogy úgy döntöttünk: maradunk még két éjszakát. Pihengettünk sokat, de aztán egy napon elmentünk az Orfűi Aquaparkba strandolni- ez egy közepesnek mondható strandos élmény volt, nem ez volt a csúcsa a mecseki nyaralásunknak.
Hanem a Máré Vára Kemping élménye.

De néhány nap után utunk tovább vezetett. Bár a déli parti nyaralás kimaradt, Tihanyban várt a parti szállásunk: a strandon volt a szobánk, néhány lépésre a vízparttól! Csak 2 "food truck" állt közöttünk és a víz között, de ezek nem voltak zavaróak.
Kedves, családias, aprócska balatoni strand volt ez, ahol jót fürödtünk, és ami klassz kiindulópontja volt a vásári látogatásunknak: Mirának fontos volt, hogy azért ez se maradjon ki.
A második nap reggelén azonban autóba pattantunk és Balatonedericsre vettük az irányt. Az overálos barlangtúra ez én álmom volt, mindenképp el akartam menni. Aztán mindkettünk kedvence lett. Csodálatos élmény, amit nem is tudok visszaadni. Ahogy felcaplattunk overállban a hegyre, rohamtempóban, a vihar előtti párás levegőben, nem épül be kedvenc élményeink közé.
De ahogy leereszkedtünk a barlangba, innen más világba kerültünk. Izgalmas volt, félelmetes, kemény, koncentrációt és jelenlétet igényő, csapatmunka, szépséges, mély... ezek a szavak ugranak be egymás után a fejembe... Nagyszerű volt! A csúcsa a nyaralásunknak! Imádtuk mindketten!
A lefelé vezető úton bőrig áztunk és izgalmas volt a hazavezetés is a szállásunkra, de ez a barlangos élmény annyira feldobott, hogy mindenen átvitt minket.

Az utolsó napon, mikor már kijelentkeztünk a szállásunkról, még ellátogattunk a Levendula Házba, ahol már törzsvendégnek mondhatjuk magunkat...
Itt ezen a napon levendulás szilvalekvár készült bográcsban, Mira pedig egész nap az igazgatónővel szorgoskodott, hogy a végén 5 üveg lekvárral térhessen haza.

Csodálatos nyaralásunk volt kalandokkal, szépséggel, izgalmakkal és békével.

A nyaralás képi dokumentációja itt található.