Később hason kúszva hagyta el szigetkéjét.
Nem, nem esett orra, csak épp meg akarta kóstolni a szőnyeget...
Nagyon kis okosan csinálja egyébként az ágyról való leesést is: a legelső alkalomtól kezdve mindig eltalálja azt a kispárnát, amit esésfogónak készítettem oda. Pedig nyilván nagyobb a párnamentes rész...
Hogy aztán esetleg a párnáról még lejjebb lehet gurulni, az más téma.
Szóval pörgünk-forgunk,jó a móka, ebben csak egy-egy orrszívás zavar meg úgy kétóránként, amit persze utál a kisasszony, meg is értem, vacak lehet. Sír, mikor szippantyúzunk, aztán a végén a karomból győztes vigyorral néz le a porszívóra. Aminek a cső-kígyója mellesleg nagyon vonzó lény, ezért is le kell mászni a szivacsról, és megvizsgálni közelről.
Új tudomány még a sapkalevétel- errről nem készült fotó, igazából filmezni kellene. Nagyon ügyesen rájött, hogy nem lefele kell húzni, hanem felfele. Általában három próbálkozásól lent is van a sapi.
A könyveket-újságokat továbbra is falja a kisleány. Azt gondolom, hogy azon kívül, hogy szép, színesek (bár az én könyvim általában nem azok), és csörögnek, az is vonzó, hogy látja, hogy én olvasok, hogy én ezt szeretem, néha rajtakap altatáskor, hogy lapozok- és mivel látja, hogy ez ilyen jó móka, szerintem jó úton vagyunk, hogy ő is szeresse majd igaziból is a könyveket, az olvasást.
Mostanság, ha néha ideülök gyorsan valamit megnézni a számgépen úgy, hogy ő az ölemben van, akkor a gép alatti polcról lekapok egy babakönyvet, és ő olyankor a könyvet kóstolgatja...
A sok élmény és a nátha meg még ki tudja, mi mindennek a hatására (erre óránként születnek új elméleteim) kissé nehézkessé vált az alvás: nappal sokkal kevesebbet sikerül aludni, mint eddig, estére pedig visszatért a ringatás az életünkbe. Nem mintha ez utóbbi nem lenne kedvemre való, csak remélem, hogy hamarosan majd nappal is újra ki tudjuk magunkat pihenni mindketten.
Sürgős feladataim pedig: a kuckónk gyerekbiztossá tétele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése