Fiókhúzogató, könyvfaló hippi Bababa

Mire megrendeltem, megcsinálták és kiszállították a vágyott hempergő-matracot, Csenge leginkább arra használja, hogy lemásszon róla. El egészen a bölcső lábáig, amit aztán lelkesen rágni kezd.
Mint minden mást is.








Azért kedvencei a könyvek és a magazinok, de akár egy szürke napilap is megteszi. Kicsi gyűrögetés, aztán hamm, bekapom, hiszen a nyelvemmel is le kell taperolni, ami kézzel érintve érdekesnek ígérkezett! A balszerencse áradása című filmben mintha róla mintázták volna a bébit (olyan kis okos is ám!). A minap lelkesen kúszni kezdett az egyik magazin felé az ágyon. Észbe kapván gyorsan megragadtam a lapot és elrejtettem. Mire Csenge lelkesen kacagni kezdett: Bújócskásat játszunk anya? Ez szuper kis móka lesz! Hát hogy lett volna szívem nem engedni a játékra hívásnak, nem odaadni a bújócska után legalább egy picit a magazint?
Vettem neki végül egy Buci Maci-t. A fő szempont az volt, hogy legyen rajta zacsi, így csörög is, rághatja is, és mégsem kerül cellulóz a kis pocijába. Persze egy nejlon nélküli újság még mindig érdekesebb, de jobb híján ez is elmegy. 

Ma este egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a kisasszony a komódja alsó fiókját húzogatja: igencsak jó mókának bizonyult, bár egy idő után frusztrálónak is: hason fekszik a fiók előtt, komoly finommotoros fejlettségről tanúbizonyságot téve sikerül egész kevés próbálkozással megfogni az apró fogantyút. Ha ezt maga felé húzta, jött a fiók is, viszont ez egy picit bizony fejbe is kólintotta. De sebaj. Közelebb került, meg kellene fogni a tetejét: ezzel viszont fogantyú elenged, fiók visszagurul a helyére, móka kezdődik előről. Én meg roppant büszke vagyok ám, hogy ilyen okos kislányom van! Lenyűgöz minden percben!

Ma egy pár percre Toncsival hagytam, mikor visszajöttem, épp a felállást gyakorolták, persze úgy, hogy Toncsi fogta. Az a büszke kis kétfogú mosoly, felhúzott csibészes orrocskával, ahogy rám nézett...
Ma voltunk egyébként vonatozni (először) apánál peca-látogatóban. Az egész egy bő órába belefért, de kaland volt, mert így még nem voltunk sehol. Azt gondolom, tetszett Csengének, de nem abból, hogy vigyorgott vagy bármi hasonlót tett volna, nagyon is komoly volt végig: viszont figyelt ezerrel mindent, csak úgy itta a sok élményt. Aludt is közben egy fél órácskát a tóparton. Sikerült egész jó időt kifognunk, némi napsütéssel és mérsékelt széllel.

Mikor hazaértünk, pelenkázás közben elkezdtem Mártinak élménybeszámolót tartani az utunkról, ám Csenge egy idő után elragadta  a szót, és gyünyörűen, kifejezően artikulálva, gesztikulálva és mimikálva  :-) kifejtette, hogy Bababa  bababababa baa ba ba ba ba. Le voltunk nyűgözve.

És mai élmény még ez is: Csengének már a fürdőszobában is van egy kis
fekhelye a földön is, mert igencsak vakmerőség lenne őt akár
egy pillanatig is egyedül hagyni a pelenkázón. Márpedig viszem magammal akkor is, ha pisilek, vagy fogat mosok.
Ma egy pisilés elég volt arra, hogy útra keljen, elmásszon a lila lavórig, amiben az ő szennyesét tartom, kiborítsa, majd a lavórt megkóstolja egy picikét. Igen jó móka volt ez is!

Az imént meg bizony fél óra szünetet kellett tartanom az írásban: hallottam, hogy mocorog, megindultam felé, és már nyúltam utána a karommal, de ő gyorsabb volt, és a földön kötött ki, de nem a párnázott oldalon, hanem apa felén, be a kis résbe az ágy és a fal közé. és ez nem volt jó móka. Nagyon ijesztő volt. Keserves sírásra fakadt szegénykém, hiába kaptam ki onnan rögtön. Dajkáltam, ringattam, beültünk a hintaszékbe, és ott végül elfogadta a cicit, és ott ringatózva-szopizva elaludt a lelkem. Most gondolkozom, hogyan kellene annak a kis résnek is megoldani a párnázását...