 |
| Keszthely 2010 június |
Az úgy volt, hogy Szilike, anya barátnője egyszer csak meghívott minket egy baba-mama hétre Keszthelyre. Mikor kiderült, hogy egész héten esni fog és hideg lesz, arra hívta fel a figyelmemet, hogy így volt ez már lánykorunkban is, ha a Balatonra mentünk, miért lenne más, ha a gyermekeinket is visszük. Erre megnyugodtam.
A hét nagy részén az időjárás tényleg nem volt nyaralós, de nekünk ez tökéletesen megfelelt.
Mikor azt láttuk, hogy bizony létezik 0-24 óráig
tartó esőzés,
úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy az aparthotelben
létrehozzuk a babawellness-részleget.
Csenge és Boldizsár ezt igen nagyra értékelték, hatalmasat pancsiztak.
A végén pedig az anyák -megintcsak ifjúkorukat idézően- görnyedtre röhögték magukat, miközben a szállodai vízhordás legpraktikusabb módjaira próbáltak rájönni.
A fürdőzést másnap fürdetővödör-vidámpark színesítette.
Volt azért némi kinti pancsolásra is mód,
de nem ennek jegyében telt a hét.
Hogy minek a jegyében?
Érdekes volt megtapasztalni az együttlétet, félelmeimet elengeni azt illetően, hogy fogják a babák viselni az "összezárást", hogyan fognak alkalmazkodni, nem fogják-e egymást zavarni. Félelmeim alaptalanok voltak. Az éjszakák rendben zajlottak, ki-ki a saját mamájával összebújva aludt- szopizott a saját ritmusában. Nappal pedig az az érdekesség történt, hogy először összehangolódott a babák ritmusa (pl. Csenge nem egyszer, hanem kétszer aludt), de aztán mindenki visszatért a saját kis rendszerébe, és egész jól aludtak úgy nappal, hogy a másik baba motoszkált a szobában.
Az ifjak- koruknak megfelelően- nem annyira egymással játszottak, mint egymás mellett, viszont érezhetően élvezték, hogy a másik jelen van. Ahogy gyönyörű és jókedvre derítő élmény volt, hogy úgy kezdődött a nap, hogy Csenge felült mellettem, vadul mosolyogni és integetni kezdett a hálótársainkra, majd le is mászott mellőlem, és odatelepedett Szilikéék mellé. Vagy esetleg úgy, hogy Boldizsár odajött az ágyunk végébe, és onnan szuggerált, hogy ébredjünk, kezdődik a móka.
Mindennapos kaland volt az éttermi vacsora. Kedvenc helyünkön Csenge a végén már kapott levesben főtt répát is a kedves pincérnénitől.
Boldizsár pedig rutinos sörivóként próbálta eladni magát.
Érdekes élmény volt életünkben először hattyúcsaládot szemlélni. Nekem 33 év alatt volt ez az első alkalom, Csengének 15 hónap alatt...
Ebben a parkban tapasztalhattam meg a jól kötődő baba elindulását a világba. Csenge biztonságban érezte magát, nyugodtan elmerült a kavicsozásban az ösvényen, tőlem el is távolodott nyugodtan, tudta, hogy vigyázok rá, vele vagyok, nem érheti baj.
Szilike szerint egy Ainsworth-féle kiterjesztett idegenhelyzet-tesztet is megvalósítottunk Csengével. Erről majd egy másik bejegyzésben.
Nem készült róla kép, de meghökkentő jelenség lehetett a két hordozós babamama-páros a városkában, egy baba elől, egy háton, egy kendő lila-bordó, egy bordó-lila. És csak mennek, mennek...
Előfordult azért, hogy csengével babakocsiztunk, így a kisasszony sétálhatott kedvére és játszhatott a kavicsokkal.
Ebben a parkban tapasztalhattam meg a jól kötődő baba elindulását a világba. Csenge biztonságban érezte magát, nyugodtan elmerült a kavicsozásban az ösvényen, tőlem el is távolodott nyugodtan, tudta, hogy vigyázok rá, vele vagyok, nem érheti baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése