Csak kapkodom a fejem, a 2010-es év hihetetlen pörgést hozott Csenge fejlődésébe. Nem látványos mérföldkövekről van most szó: azt már írtam, hogy ül és áll a gyermek. Nos, nem kezdett el azóta sem repülni, de alig győzöm kapkodni a fejem, ahogy ezeket a mozgásokat pillanatról pillanatra tökéletesíti, ahogy egyetlen lehetőséget sem hagy ki a gyakorlásra! Hogy is maradna ő fekve, ha ülni is lehet, hogy maradna ülve, ha fel tud állni?! Mintha felfelé húzná a gravitáció... Feláll, kapaszkoik, rrugózik, táncol, halad a kívánatos dolgok felé... Nagyon csodálatos és érdekes időszak ez!
Viszlát lazulós fürdetés! A kádban is nagyon jó felállni- bizony, alighogy kipróbáltuk az ülve pancsizást, már inkább állni, de minium térdelni szeret a kisasszony. A hajmosás kezd kihívás lenni...
És az értelme is hihetetlenül fejlődik, mindig elképzelem, ahogy a kis processzor az agyában csak falja-falja az információkat és egyre többet akar. Bizony, könnyen unatkozni is kezd már a leányzó, ha nem elég ingerdús a környezet, ha nincsenek érdekes élmények. Érdekes élmény lehet aztán egy fakanál is, amivel ütöget egy kartondobozt- de csak ha pont ehhez van kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése