2010. január 29., péntek

Kaland elalvás előtt

Megpróbálom leírni ezt az érzelmekkel, izgalommal, feszültséggel teli 15 perces kalandot, de nem igazán tudom szavakba önteni, és különben is csak találgatok.
Az úgy volt, hogy aludni mentünk, Csenge álmos volt, ideje volt lefeküdni. Miután jóllakott, nem aludt el rögtön. Játszadozásba kezdtünk hát, ez az utóbbi napok kis szertartásává vált: dögönyözés, birkózás, mókázás, nagy kacagások. És érdekes módon Csenge ezek után egyik pillanatról a másikra odabújik a cicihez, ha magamhoz veszem, és szép, nyugodt elalvósan szopizni kezd és hamar el is nyomja az álom.
Ma nem így történt: szopizott-lazult picit, majd letolatott az ágyról. Ekkor már sötét volt, csak a sólámpa égett a játszószobában. Én mondtam, hogy alszom, és fekve maradtam az ágyban. Csenge először az éjjeliszekrényt vette célba: lepakolt egy-két papírzsepicsomagot, de azt hiszem, így a sötétben nem találta érdekesnek őket. meglelt egy könyvet is, ezt még le sem dobta, nem látszott a feketeségben érdekesnek. Felállt-leült-felállt... ezt váltogatta elég hosszan, rendkívül óvatosan. A sötét miatt, és tán azért is, mert úgy gondolta, most nem vigyázok rá. Dehogynem vigyáztam, minden idegszálam kihegyezve figyeltem, kezeim készenlétben, hogy meg se boruljon, nehogy megijedjen a lelkecském. Semmi ilyesmi nem történt. Normál esetben ilyenkor már rég bepróbál valami bizonytalant és segítséget kér. De most nem. Néha rám néz, de nem szól semmit. Én sem, de egyre nehezebb.
Elindul a másik szoba felé, szépen, négykézláb. Vissza-visszanéz, én várom, hogy mikor kér segítséget, de nem teszi. Elmegy az ajtóig, feláll a bölcsőbe kapaszkodva, de nagyon óvatosan, és úgy, hogy lásson. Leül. Feláll. Leül. Rám néz újra meg újra. Nem tud már mit kezdeni, és én sem bírom tovább.
Megszólalok: Gyere kicsikém, bújj ide hozzám, gyere, itt várlak!
Megrezzen, nem igazán ijedten, inkább meglepődve. nagyon gyorsan odaszalad hozzám, feláll az ágyba kapaszkodva, felveszem, magamhoz ölelelem. Becézgetem, és már szopizik is, alszik is, én meg csak simogatom azt a kis buksi fejét.

Nincsenek megjegyzések: