Kicsit ez most más, mint a többi bejegyzés: nem tudok aludni, nagy nap lesz a holnapi. Persze jobban tenném, ha rápihennék, de nem megy.
A helyzet az, hogy bedurrant a szklerózis multiplexem, és nem hatott a szoptatásbarát terápia. Szóval holnaptól 3 napig szteroid-infúziókat kapok, ami azzal jár, hogy a szoptatást szüneteltetni kell.
Kapok segítséget, így is, úgy is, de azért eléggé tartok a dologtól. Meg tudjuk csinálni, persze, kemények vagyunk így Csengével mi ketten, és nagyszerű segítőink is vannak, de azért akkor is szorongok.
Most, mikor egyre okosodik, és barátkozik a cicivel, dumál neki meg bújócskázik vele, azt hiszem, különösen nehéz lesz azt megélnie, hogy nincs, vagy legalábbis korlátozott a "hozzáférés". Mert igen, ami jó, az az, hogy úgy néz ki, hogy ha reggel kapom az infúziót, éjszaka mehet a szopi- végülis a legkritikusabb időszakban.
Elmondtam neki ma este, hogy most szopizunk, meg reggel is, de aztán anya kap egy gyógyszert, és holnap nem lesz szopizás, csak majd este megint. Hát nyilván nem a szövegtől, hanem a bennem levő feszültségtől nem bírt elaludni a leányzó, és félálomban még újra és újra rábukott a cicire.
De most végül békésen alszik, megyek én is mellé lassan, és igyekszem majd beszámolni mindenről, mert attól tartok, hogy a shub miatti módosult tudatállapotom most még tovább "mélyül", és nem biztos, hogy fel tudom majd idézni az élményeinket, pedig ezeket is mindenképp tovább szeretném neked adni, Csengém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése