Ráadás és utórezgések meg egyebek :-)))

Még pár szót életünk kis kihívásáról. 3 napra tervezték a szteroid-kezelést, és ezt így is adtam elő Csengének. Meg ennek megfelelően magamban is ennyi erőt tartalékoltam. Csakhogy nem jött a várt javulás, pénteken közölték, hogy szombaton kapok még egy negyedik, bónusz-adagot. És itt azért kezdett elhagyni az erőm. Csengének elmondtam, hogy még egy nap, persze a kismanó ebből is leginkább az én feszültségemet érezhette, és szépen folytatta tovább kis életét. Nagyit is sajnáltam már, az ő ereje is véges, biztosan szeretett volna magának egy nyugisabb szombatot, de ő is hős.
Péntek este szépen elaludt a lányka fél 9-kor a nagyinál, innentől jön a drukk, hogy minél jobban húzzuk ki 11-ig. Csakhogy 9-kor felébredt. Simogattam, de ez nem hatott, bújni akart, cicit keresett. Felemeltem, ringatni kezdtem, dúdolgattam, minden ősi inka-kelta-indián és kínai ringatások, táncok, rázogatások-zümmögések... Annyira szerettem volna, ha meg tudjuk csinálni ezt most mi ketten... És sikerült. Volt némi nyafi, olyankor módosítottam a nyugtatáson, de szépen elaludt a kiscsillag végül, fél 12-ig húzta, onnan pedig jött a szopi. Reggel 6-kor ébredt, fél óránként kb 15 perc cicizéssel telt a reggel, míg aztán 9 után elmentem az utolsó napi kezelésre.
Azon kívül, hogy ez sem hozott helyre, minden rendben ment. Hazajöttem, mondtam Csengének, hogy ez már tényleg az utolsó nap. Este picit nehezebben aludt el,mint eddig, de lehet, hogy csak nem volt még álmos, mert végül minden rendben ment, egy-két kacagós-picit nyafizós kör után elaludt a nagyival. Fél 12-től meg jött a szopi.
Ma reggeltől pedig nincs megvonás! Reggel mondtam neki, hogy ma nem kell már elbúcsúzni, annyi cicitejet kaphat, amennyit csak akar. Kicsit megpaskolta a cimbit, aztán ment játszani.A délelőtti alvás folyik éppen, összebújtunk, cicin aludt el, rajta tartotta a kezét álmában. Mikor álmosodott, nyúlt a vizespohár felé- szegénykém megszokta a böjtöt az utóbbi napokban. De mondtam, hogy lehet most tejet is kapni- és picit féltem, hogy nem lesz elég, vagy mégis vizet kér. De persze alaptalan volt a félelem. Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a tejhozam, mert azért nyilván lecsökkent némiképp, dehát ezt is nyilván megoldjuk- eddig minden rendben.

***

Annyi mellékes pozitív hozadéka lett ennek a pár napnak, hogy a hozzátáplálás üteme, a kóstolási kedv megugrott Csengében (persze, ha nincs manna...). Tegnap még grillcsirkét is evett. Rákapott a banánra, ízlett neki a köleskása rizstejjel, a tej-és tojásmentes palacsinta reszelt almával, a penne-tészta (bár ez haver régóta), fokhagymás felnőtt-spenót főtt krumplival...
Éa itt a nagy beszűkült élménybeszámoló mellett majdnem elfelejtem: közben kijött a harmadik foga, elől-fölül, észrevétlenül, egyszer csak megéreztük, hogy ott kukucskál!
Nagy zsiványos mosolyokat szór, álldogál, mászik, bújócskázik, énekel... Nagyival betanulták az "Elment a tyúk vándorolni"-dalocskát, a "jaj-jaj-jajajaj"-részt énekli ő is, a "hibiri-hibiri-habrabrá"-ra pedig vad pogózásba kezd.
Nagyiéknak van egy elektromos partvisa, valami hiba miatt erősen berreg : ez a legjobb játék. Ül a kiságyában, kezében a partvis bekapcsolva, és húzza-vonja, komolyan koncentrálva takarít vele. Jelzi, ha kikapcsolást vagy bekapcsolást kér.
És nagyon ügyesen mutogatja azt is, hogy épp mit enne, vagy milyen játékot szeretne. Menőmanó-jellegűen kommunikál, és a kis mutatóujjával jelzi nekünk, mit is szeretne. Most vizet, most banánt, most a malacperselyt a polcról... Ez az egyik nagy haver mostanság, napi egy-kétszer le kell venni, akkor kicsit nézegetjük, mókázunk vele, aztán mutatja, hogy mehet vissza, és kéri a kínai csi-kung golyókat. Ezzel kicsit energetizálja magát, majd indul dolgára.