Tegnap nem ment az alvás éjfélig, így ma egyenlőre nem is próbálkozom, meg legalább még nagyjából vissza tudom idézni az eseményeket.
Egyrészt meglepően szépen mentek a dolgok, másrészt így is egy nagyon kemény élmény ez az egész.
Tegnap reggel még indulás előtt volt egy szopi, ekkor elmondtam Csengének, hogy most megyek doktor nénihez, kapok egy gyógyszert, és mikor visszajövök, nem lesz szopi, hanem majd mást eszünk estig, aztán mikor alvás lesz, és felébred éjjel, akkor lesz megint cici. Aztán szupernagyi gondjaira bíztam és útra keltem a kórházba. Hát igen, ha Tracy Hogg nem járatta volna le a Suttogó fogalmát, akkor a mi nagyinkra illene ez a név. Mert nélküle nem telhetne ilyen gyöngéden ez a 3 nap, az biztos. Neki elalszik Csenge ringatva-dalolva, mikor az én ölemben ugyanezt kapva a cicit kereste... Mire hazaértünk délre a kórházból, a leányzó túl volt egy 40 perces délelőtti alváson, és meglehetősen vidáman fogadott. Teljesen jól elvolt tulajdonképpen. A felnőttek spenótjából evett egy picikét főtt krumplival, de inkább maradt a szokásos kóstolgatós szinten. csináltam neki tápszert, szigorúan pohárból kínálva, nem ízlett. Vizet ivott sokat, de a köleskásából is csak egy-két falatot kért. Ebből már látszhat, mennyire kétségbe voltam esve, hogy éhezik a gyermek, kínálgattam mindent, de nem nagyon kért semmit. Kölesgolyóból azért bekajált, meg vizet is ivott bőven, ez azért megnyugtatott. Nem volt rámozdulás a cicire egészen a délutáni álmosodásig, ám mielőtt a ringatás-cicinemadás-babamama-kétségbeeés közös bőgésbe torkollott volna, hívtam a nagyit, aki szokásos varázsával szépen elaltatta a kisleányt. A kétségbeesés részeként oda jutottam, hogy cumisüvegből kínáltam tápszerrel Csengét, hátha az némi megnyugvást ad szegénykémnek. De a gyermek megint felülmúlta értelemben az anyját, és esze ágában sem volt cumizni.
Ez sem volt hosszabb alvás 30 percnél, de mégis valami. Ébredéskor kellett volna a cici (a továbbalváshoz), de nem volt, így ringatóztunk, végülkendőbe kötöttem, és szép lassan megbékélt a babóca, és egész jól elvolt estig.
Közben én többször fejtem némi tejet, a szopis tanácsadó javaslatára nem vittem túlzásba, csak a gyulladást elkerülendő. estére azért már így is volt jócskán.
Este aztán bevert Csenge egy egész reszelt körtét, majd egy egész pohár activiát (utálom a reklámot, de ez tűnt megfelelő minőségű tejkészítménynek, ráadásul ugyanolyan illata van,mint Csenge kakijának, szóval rokon anyag). Ezzel én is megnyugodtam, hosz tejtermék meg jóllakásis megvolt. Fürdés, 9-kor álmosodás, nagyi, alvás.
Mármint Csenge aludt békésen, én meg egyáltalán nem tudtam. Az egész kaland alatt jellemző módosult tudatállapot csak fokozódott, nyilván a szteroid is rátett, felpörgetett, másrészt igen keveset tudtok aludni napok óta, harmadrészt meg biztos ez is a szervezet túlélési stratégiáinak egy része, most ebben a félkómában-félszedáltan tart, kicsit, mint a szülés utáni hetekben.
Este 11 után szopizhat, úgy terveztem, azzal kivan a 12 órás szünet. Ennek megfelelően pontan 11-kor Csenge nyitotta a száját, és mindkét ciciből alaposan bekajcsizott, majd éjfélkor megismételte mindezt. Tovább nem tudom, de adott neki rendesen, mindkettőnk nagy örömére. Leginkább a karomban töltötte az éjszakát, meg néha a pocakomon is szundizott egy-egy picit. Csudajó volt, nem is sokat aludtam, de emlékszem az első hónapokból, hogy ezen nem érdemes görcsölni, majd alszom, most meg így van jól.
Reggel 5-kor számomra véget ért az alvás, Csenge 7-ig szuszizott.
A 2. nap
Hasonlóan telt, mint az első, reggel szopi, megbeszélés, anya lelép, Csenge már másfél órát alszik a nagyinak. A tegnap tuti evált activiából bevásároltunk egy komolyabb készletet: persze ma már alig kért bebőle. Evett ezt-azt, de mintha kevesebbet kért volna, mint tegnap. Viszont sok vizet ivott, ez megint megnyugtató volt.
Délután aztán úgyéreztem, el kell mennünk egyet sétálni. Olvad a 30 centis hó, latyak mindenütt, az utóbbi napokban a kevés sétáink 20 percig és 100 méterig terjedtek. Csengét kendőben a hátamra tettem (még mindig nem könnyű, tiszta zsibbadt a kezem meg a derekam is még mindig, de csak sikerült). Annyira akar hordozódni a kiscsillag, hogy egy türelmetlen jelzése sem volt, mint szokott, pedig azért most bénázok eleget. Kimentünk, és kb. 5 perc alatt elaludt. gyönyörű érzés volt, hogy így most cici nélkül tudtunk együtt ringatózni-énekelni, aludni. El is indultam egy komolyabb sétára, bírom, amíg bírom, csak aludjon a lányka. Hát egy órát sétáltunk. És bírtam. Nem gondoltam volna, hogy ezen a téren jelenik meg először a javulás, a zsibbadás meg a derékon levő szorítás múlására számítottam kezdésnek, mert ezek jelentek meg utoljára, de ezek kitartanak még. Viszont simán bírtam a sétát! És gyalázatos útviszonyok nehezítették utunkat, autók fröcsköltek, bokáig süllyedtem a latyakban, és csak daloltam, és éreztem, hogy az erő velünk van, és megmászhatnánk a Himaláját is, és megyünk is, kirándulunk egyre többet, mert miénk a világ!
Az este hasonlóan telt, mint tegnap, nagyi elaltatta a kisleányt 9-kor. annyi bukás történt, hogy 10-kor megkapta a cicit, mert megébredt, és nem sikerült visszaaltatni, ebből most egyértelműen egy óra sírás lett volna, ha nem szopizhat. Mondjuk ma hamarabb lement az infúzió, mint tegnap, nem gondolom, hogy ez a pici rövidítés gáz lenne. És most alszik szépen a kiscsillag, és már csak egy nap, és csudajó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése