Kistesóm

...Nem, nem még nem arról van szó, amit ez a cím sejtet.
Kistesóm csakis Csengéé. Valahogy így:

-A kistesóm ledobott egy törékeny poharat- mondja összehúzott szemöldökkel és néz rám, mit szólok a dologhoz.
Vagy:

-A kistesóm kedvenc kajája a lekváros tészta.- Sose ettünk még ilyet.
-Tényleg? És te is szívesen ennél lekváros tésztát ebédre?
-Ahaaa...- Ez az "a-haaa" a másik új fejlesztés, a korábban nagy lelkesen használt "igen"-ek helyét teljesen átvette. És én minden egyes "a-haaa"-t gyönyörűséggel hallgatok. A "nem" is lecserélődött a fejrázással kombinált és nem betűsíthető "hm-hm"-re.


Ma este:
-A kistesómat megharapta egy harapós béka.
-Tényleg? Én úgy tudtam, hogy a békák nem harapnak.
-Ennek foga volt és megharapta. De már meggyógyult.



A kistesót egyébként úgy hívják, hogy Mari, de nem szoktuk a nevén szólítani, csak kistesó-ként emlegetjük. Először Eszter volt, mikor rákérdeztem, de aztán hamar Mari lett belőle, és ez a név tartósnak is bizonyul.