Advent

Alig-alig írok mostanában. Mióta elkezdődött az iskola, az idő még inkább kicsúszott a kezeim közül.
Pedig annyi minden lenne!

Az iskola fantasztikus, Csenge szereti, én is szeretem, jó helyen vagyunk.

Most pedig advent van, advent van az iskolában is, reggelente éneklés, hétfőnként gyertyagyújtás, áhítat, elcsendesedés, befelé figyelés. És az iskolai hangulat kiszivárog, könnyebb így igazán megélni az adventet otthon is, hogy ebben a másik fontos élettérben is mindent áthat a varázs.

Ma pedig adventi kerttel kezdődött a nap.

Az iskola fenyőágakkal díszítve fogadott reggel, örömmel állapította meg Csenge a többi gyerekkel együtt, milyen szépséges.
Egy sötét terembe vonultak a gyerekek, ami pedig maga volt a csoda: egy spirál fenyőágakból a padlón, a középontjában egy nagy gyertya. A háttérben mi, szülők csendesen énekeltünk.
Először Szabolcs, az osztálytanító, majd sorban a gyerekek egyesével egy-egy kis gyertyát kaptak a kezükbe alma-gyertyatartóban, és mindenki bevonult a spirál közepébe, ott a nagy gyertyáról meggyújtotta a sajátját, majd kivonult és az úton valahol letette a gyertyáját.
Ki itt, ki ott helyezte el fényét.


Mikor Csenge került sorra, figyeltem, ő vajon melyik helyet választja. Közel a középponthoz, ahogy sokan tették? Valahova arrébb?
Meglepetten  figyeltem, ahogy csak megy, meg kifelé, egyre nagyobb körökben, és még mindig nála a gyertya.
A spirál bejáratánál tette le.
Vajon miért?
Lehet, hogy zavarában elfelejtette, hogy le kell tenni valahol? Vagy megtetszett neki és meg akarta tartani? Szabolcs emlékeztette végül, hogy tegye le vagy magától jutott eszébe? Nem láttam rájuk.

Hogy érzi majd vajon magát ezek után? Így akarta?

Miután minden gyerek végigjárta a spirált, majd a mese-nevű Havaska is, a gyerekek szépen kivonulnak. Néhány perc múlva mi, szülők is kivonulunk, megilletődve.

Megyek Csengéhez.

-Anya! Én jó messze tettem a gyertyámat, nem oda, ahova a többiek, ahol sok van! Oda tettem jó messzire, ahova más nem, hogy ott is legyen fény. Mint Mária, ő sem a fogadóban kapott szállást, hanem messze a többiektől, egy istállóban.

Ragyog.

 Én pedig meghatottan hallgatom.