Én vezetek, ő mögöttem, frusztráló, hogy nem tudok a szemébe nézni, mikor a nap történéseit elmondja, és az is, hogy az autó zajától sokszor nehezen hallom pont a leglényegesebb, legfontosabb üzeneteket- mert azokat kicsit halkabban kell elmondani.
-Ez egy másfajta bátorságpróba volt- folytatja.
-Na mesélj, milyen?
-Nem-et mondtam, mikor be akartak venni egy hülye csapatba. Megmondtam, hogy én nem akarok benne lenni. Kicsit halkan mondtam, de megmondtam. Kiálltam a bátorságpróbát.
-Csenge, én nagyon büszke vagyok rád!
Nagyon büszke vagyok rá. Én mikor tanultam meg nem-et mondani? 25 évesen? És még most is sokszor nehéz, még most is sokszor halkan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése