Mesedélután

Történt, hogy egy szombat délelőtti prograajánlóban nagyon megtetszett nekünk egy meseszövős délelőtt- azt ígérték, lesz mesélés, kézműveskedés, színjátszás. Kedvet kaptunk hozzá mindketten, majd mikor kiderült, hogy mi vagyunk az egyedüli jelentkezők, elkeseredtünk mindketten, Csenge keservesen sírva is fakadt.
Felajánlottam neki, hogy mesélünk meg rajzolunk, dehát az nem olyan, meg ahhoz több gyerek is kell ám!

Innen varázslatos fordulatot vettek az események: mikor felhívtam Zorka és Panka anyukáját, hogy vajon átjöhetnek-e szombat délután, átjöhettek, sőt, nagyon boldogok voltak a lehetőségtől.

Először is a lányok jól kijátszották magukat az udvaron. Nem is nagyon kellett ide meseépítés, játék-tábortüzet raktak a varázserdő patakjának hídján, zenekart alkottak, amelyben fahasábok voltak a hangszerek és ki tudja még milyen titkosságok, mert én persze oda sem mehettem.

Mikor átázva-fázva és kicsattanó jókedvvel bejöttek, nekiestek a frissen sült "kitalálós alakú hirtelenfánk"-jaimnak és a finom, meleg mézes teának, majd bekuckóztak Csenge szobájának mesesarkába.

Mindenki sorban válaszott egy égből pottyant mesét. Ahogy olvastam, átszellemülten hallgatták, érezhető volt, hogy mindenki teljesen magáénak érzi a meséjét.

Ezután választhattak, mit alkotnak a meséből: Csenge meséjét eljátszották (szereplők: a zöldfülű nyuszi, a patak és a kismadár; jelmezként egy-egy kendőt választottak, én voltam a narrátor). Panka meséjéből gyapjúképeket készítettek, Zorka történetét pedig lerajzolták.

A végén még arra is jutott idő, hogy fehér házigyurmából formázzanak valamit.

Csudajó délután volt, mindannyiunkat feltöltött, mindannyian akarunk még ilyet!